tag:blogger.com,1999:blog-88945151995998394472024-02-07T17:52:00.250+01:00Álom-blogEz a blog az álmokról szól!
Mit álmodtam? Megosztom Veled! Mit álmodtál? Oszd meg Velünk! Mit álmodtak? Ők is megosztják mindenkivel!Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.comBlogger35125tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-48557520112673394342012-09-26T09:11:00.000+02:002012-09-26T09:14:27.798+02:00Tenger<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS0zqgnn0S1eAXdG-O_sP0fVSnUIqO7b5VSMSVlJdbE7zGQOOHEHUrYuCsMpuT9_KaiGtLjmEb7_zQlWJiGaAMG30R53-9Hwg9D68-jLFjleIY3ul_Finpe2FcxBBoXg73UvTZufKgmUM/s1600/tenger.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS0zqgnn0S1eAXdG-O_sP0fVSnUIqO7b5VSMSVlJdbE7zGQOOHEHUrYuCsMpuT9_KaiGtLjmEb7_zQlWJiGaAMG30R53-9Hwg9D68-jLFjleIY3ul_Finpe2FcxBBoXg73UvTZufKgmUM/s320/tenger.jpg" width="320" /></a></div>
Sajnos nem emlékszem a teljes álomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lényeg, hogy fürödtem a tengerben. Vize kristálytiszta, még a közelben pancsoló ember és gyerektömeg ellenére is. Érdekes módon a víz állaga fel sem tűnt: nem éreztem, hogy vízben lennék, inkább, mintha egy matracról lógattam volna a lábam. Ekkor kaptam észben, hogy milyen kár, hogy nincs nálam a vízálló fényképezőgépem, amit eredetileg pont egy (meg nem valósult) tengerparti kirándulás miatt vettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő pillanatban már egy szórakozóhely mozgalmas folyosóján vagyok, és próbálom a bátyámtól megtudni, hogy vajon a sós víz tényleg kevésbé bántja a szemet, mert szeretném megnézni a víz alatti világot. Eleinte türelmesen várom, hogy rám is odafigyeljen, de mivel ez nem következik be, megpróbálom magamra terelni a figyelmét, azonban akárhogy igyekszem, észre sem vesz, mintha ott sem lennék. Próbálkozásaim egyre kétségbeesettebbek, és egyre kellemetlenebbek ahogy próbálkozom. Közben az ablakon kinézek, és vágyódva tekintek a csalogató, kristálytiszta tengerre, mely szépsége sziréneket megszégyenítő erővel hívogat...</div>
Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-88441731127594463902012-08-30T08:48:00.002+02:002012-08-30T08:49:21.892+02:00Vízipisztoly<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbp7fzMHewVv19cz2rwVAA1Eah757Wvaug6SOtYjLqwPzOWVTGPvK8JWtdj-xrTrQ0p0gLOKmShpYeSCzDwKwj7GdU9jx3G0vqVE93UYK9uw5x25NutAMQFiGvpH0RAw4synHKpjsH2xQ/s1600/vizipisztoly.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbp7fzMHewVv19cz2rwVAA1Eah757Wvaug6SOtYjLqwPzOWVTGPvK8JWtdj-xrTrQ0p0gLOKmShpYeSCzDwKwj7GdU9jx3G0vqVE93UYK9uw5x25NutAMQFiGvpH0RAw4synHKpjsH2xQ/s200/vizipisztoly.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Álmomban épp a boltban <span style="color: #666666;">(</span><a href="http://www.sagecomp.hu/">SAGE Comp Kft.</a> <span style="color: #666666;">- a fizetett reklám helye! :P)</span> vagyok, mikor bejön egy fiatal kis suttyó kölyök, és köszönés helyett nekiáll vízipisztolyával körbespriccelni az egész boltot!</div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen azonnal pattanok fel, és közben üvöltöm, hogy az anyukájának a szakmája az egyik legősibb szakma a világon. Kiszalad a boltból, én természetesen utánafutok. Ekkor ahelyett, hogy elszaladt volna, a lehető legpofátlanabb megoldást választja: visszaszalad a boltba, és újra nekiáll spriccelni!</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze azonnal elkapom a grabancát, de ekkor egy pillanatra elgondolkodom: most mit is csináljak ezzel a gyerekkel? Mégsem verhetem laposra, bár kétségtelenül megérdemelné! Ettől még mérgesebb lettem, olyannyira, hogy fel is ébredtem...</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem álomtól ennyire ideges még nem lettem, 3:30-tól egészen 4:30-ig forgolódtam mérgemben, mire végre sikerült elaludnom, és közben azon gondolkoztam, hogy valójában mit tennék egy ilyen helyzeten?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ti mit tennétek? Várom a kommenteket! :)</div>
Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-85944039986505599132012-07-14T21:57:00.001+02:002012-07-14T21:58:54.781+02:00ZokniMagára az álomra nem is emlékszem, csak arra, hogy a zoknis lábamra húztam szandált, és ez miatt nagyon elszégyelltem magam. <span style="background-color: white;">Még reggel ébredés után is furán éreztem magam...</span>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-16522126097876245942012-05-09T08:13:00.002+02:002012-05-09T08:14:55.311+02:00Gázolás<div style="text-align: justify;">
A Suzukimmal épp elmentem a Keszéért, és már a Magyarürögi úton mentünk Uránváros felé, mikor megláttam, hogy áll egy autó az úton. Egy '90-es évek elejei kiskocsi volt (talán Corsa). Érdekes módon a színére nem emlékszem, de pirosra tippelnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az autó előtt egy 40-es, alacsony, duci (a tipikus dada-alkat) állt, és sírt. Megálltam mögötte, és azonnal kiszálltam. Keszének még visszaszóltam, hogy maradjon, megnézem mi a helyzet...</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor előre értem láttam, hogy a nő erősen sokkos állapotban csak áll, és sír. Az okát nem kellett sokat keresnem, ugyanis az autó eleje alatt ott feküdt egy ember. Lábbal előre kilógott a kocsi alól, feje viszont már az utastér alá is elért, a belső szervei lógtak ki oldalra és az aszfalton terültek szét. A nő a beleset óta összesen annyit csinálhatott, hogy kartondobozokat pakolt az áldozat elé, hogy ne lássa.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megkérdeztem tőle, hogy hívott-e már mentőt, de nem tudott válaszolni. Elrángattam a kocsi elől a legközelebbi ház bejárati ajtaja elé, és becsengettem. Kijött a tulaj, kértem tőle, hogy had hívjak mentőt, majd elővettem a mobilom, és már beszéltem is a mentősökkel. Feltűnt, hogy biztos nem a 112-t hívtam, azt ugyanis rendőr veszi fel, most viszont a mentősök központjával beszéltem. Elmondtam minden ilyenkor kötelező adatot (mi történt, és hol), és hogy a gázoló nő sokkos állapotban van, mikor egy hatalmas csattanást hallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felnéztem, és láttam, hogy a sötétedés miatt valószínűleg egy a kelleténél gyorsabban haladó autós nem vette észre, hogy a balesetes autó mögött áll 2-3 autó, és a leghátsóba belerohant. Már láttam is lelki szemeim előtt, hogy megint megállok valakinek segíteni, és összetörik az autómat... Ránéztem Keszére, és mutattam neki, hogy álljon át a balesetet szenvedett autó elé, és a szemében láttam, hogy az én autómnak nem lett baja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Feltűnt, hogy a csattanás miatt leraktam a telefont, ezért újra felhívtam a mentősöket, akik már tudták, hogy én hívom őket. Azt kérdezték, hogy van-e még valami, amit el akarok mondani?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - feleltem - az elütött férfi belei az úton vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Válasz ugyan nem érkezett, de tudtam, hogy a mentősök amint ezt megtudták, a padlógázról azonnal normál tempóra váltanak...</div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-6674950013865417812012-04-25T21:53:00.001+02:002012-04-25T21:53:18.113+02:00A minap azt álmodtam, hogy terhes vagyok. :)<br />
Az egész nem volt egy hosszú álom, a hajnali félkómás állapotban álmodhattam, mert a végén felébredtem, és világos volt. És nem voltam terhes, hanem piszkosul kellett pisilnem. :D<br />
Valószínűleg ezt a hasfeszülést éreztem/álmodtam terhességnek. :P Furcsa volt, mert még nem lett volna szabad látszania, hisz úgy gondoltam, hogy csak nem sokkal korábban foganhatott. És mégis eléggé dudorodott. Valakinek mutattam is (bár titokban kellett volna még tartani, de hát nem lehetett), és rögtön mondta, hogy látszik a kis lábacskája is, ahogy nyújtózik. És lenéztem, és egyértelműen látszott a hasam alsó felén, hogy az ott egy talp. Nyomta kifelé. De ez persze szintén nagyon furcsa volt, hisz még nem lehetett volna akkora, hogy végtagjai legyenek, nem ám ujjai. :)<br />
Aztán ahogy ébredeztem, már éreztem, hogy nem vagyok terhes. Arra viszont jó volt a dolog, hogy teszteljem, hogy jó érzés lenne, pozitívan állnék a dologhoz. Régebben is álmodtam már ezt kb ugyanígy, de utána örültem, hogy nem vagyok terhes.<br />
Lehet, hogy lassan itt az idő?Zsuhttp://www.blogger.com/profile/01449616527125085843noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-71970287775431808542012-03-09T06:39:00.001+01:002012-03-09T06:40:24.559+01:00Álom, bár ne álom<span style="color: white;"><br /></span><br />
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Patacson vagyok, ahol régen laktunk, amikor még egyben volt a család. Épp az egyik legjobb jóbarátommal beszélek neten, kérdezi a komposztálás csínnyát-bínnyát. Mostanában az Ökológia az építészetben I. tantárgyam miatt utána kellett néznem ennek a dolognak, így tudtam neki szakszerűen válaszolni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Patacson a sok újonnan felépült társasáházak között megbújik egy elég terebélyes rét a domboldalban. Amikor kicsik voltunk mindig annak a közepére építettünk bunkit, hol fából, hol a földbe ásva, hol az építkezésekről csent téglából. Épp arra sétálok egyik nap és látom hogy a barátom építkezik oda. Szépen, gondosan megtervezett komposztáló funkcióval kiegészített ilyen nyári lakóházat épít a saját kezével egyedül. Nagyon büszke vagyok rá. Titokban építkezik, az apja mit sem tud róla, de remélem ezzel az Ő büszkeségét is elnyeri, ha majd készen lesz. Körbejárom az építkezést, minden nagyon klafa. Segítek neki kicsit pakolászni, majd hazamegyek lefeküdni aludni.</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Riadtan ébredek, a szívem 2000-es fordulatszámon lüktet, szinte fáj, alig kapok levegőt. Nem a patacsi lakásban lévő ágyamban vagyok, hanem a rét egyik szélén a nyirkos fűben, a hűvös pislákoló hajnalban. Ahogy felnézek a rét túloldalán, a távolban azt a pollackos lányt pillantom meg akivel mostanában sokat dumálok, abban az épületben amit a barátom már felépített. Ő is épp riadtan ébredt, a kis takarója aranyosan még a fején úgy néz rám, messze a rét túloldaláról. </span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Attól függetlenül hogy olyan messze van, megszólítom:</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">- Vágyom rád. A szívem majd kettéhasad.</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">- Akkor gyere át! - válaszolta is határozottan, de álmoskásan.</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Egy szempillantás alatt ott vagyok. Rögtön be is bújunk az ágyába, hogy együtt aludjunk tovább, és már nem nélkülözve egymás kölcsönösen vágyott érintését. Vadul csókol. Én csak győzöm fogadni, viszonozni azt a szenvedélyt amivel átölel teljes erőből. Azon gondolkodom hogy vajon álmodom-e. - Kérlek, add hogy ez ne álom legyen. - szugerálom erősen. Érzem minden egyes forró csókját, bőrének tapintását, ellenállhatatlan illatát. - Ez nem álom - konstatálom végre megnyugodt szívvel.</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Szóba hozom a pasiját, bár igazából annyira nem izgatott a dolog, de azért mégis rá kell kérdeznem hogy akkor ezt most végülis hogy gondolja, mégis mit jelentek én neki. Zavartan fölpattan az ágyból, és már öltözködik is, és csak annyit mond mennie kell. Na mondom az frankó….</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Hazamegyek hogy megborotválkozzam. Otthon feszült a hangulat, bentről hallani hogy a szomszédok kint veszekednek valamiért. A családom rám is neheztel a lány miatt, de nem mondják ki, csak érezni lehet a levegőben. A bátyám szobájában haverom ül a gép előtt. Kérdőre is von hogy mégis hogy gondoltam én ezt, mintha az Ő exe lenne az a lány, de persze semmi köze hozzá. Komolytalannak ítélem a helyzetet, és mennék már borotválkozni, de elkezd bőgni és azt mondja:</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">- Kérlek, foglakozz velem!</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">- Jólvan, várjál csak még előtte megborotválkozom.</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Végre sikerült eljutnom a fürdőig, a tükör elé, de éppen hogy csak bekapcsolnom a villanyborotvámat már hallok is kívülről nagy ordibálást, hepajt. A szomszédok összeverekedtek, anyám üvölt mint egy eszelős. Mindenesetre nyugodtan befejeztem a dolgomat, utána nézek ki hogy mégis mi történt.</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Kintről a hátsó kertből szólt a csetepaté, az ahhoz vezető út át a konyhán vezet, ahol a lányt pillantom meg ülni az étkező asztalnál. Arca a tenyerében, hogy jééézusom hová keveredett. Tovább mentem ki az erkélyre. Az ikertesóm épp úgy gondolta hogy beszáll a történésekbe a saját véleményével, és erőszakos hozzállásával, de ráordítok teljes haragomból hogy azonnal jöjjön be. Nem akartam még jobban égni a családom miatt a lány előtt. Vissza is megyek a konyhába hogy valahogy megmagyarázzam neki a dolgot, de már nem találom sehol…</span></div>
</div>
<div style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; padding-bottom: 15px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px; word-wrap: break-word !important;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Felébredek.</span></div>
</div>ramirezbertshttp://www.blogger.com/profile/14395740892962630456noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-10048596031255630942011-12-11T16:08:00.001+01:002011-12-11T18:15:19.290+01:00távol egy új lány<br />
<div style="text-align: justify;">
Valami álmot láttam az éjszaka. Eképp zajlott:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A barátaimmal nyaralok. Nem tudom pontosan hol is pontosan, de a háttérben hatalmas apartmanok, gyönyörű szép hamvas, sivatagos dombok, mintha a tenger zavartalan víztükrén úsztak volna. Lebilincselő látvány. A Picit mintha láttam volna valahol, de tudom hogy itt vannak a többiek is, egyszerűen csak érzem hogy nem egyedül jöttem. Ilyen kerti partyba vagyunk, kicsit talán még olyan rockmaratonos is. Szól a zene, sörpadok, dumálás, iszogatás. Tudomásomra jut hogy ez egyik padon egy új leányzó üldögél. Senki sem tud róla igazán semmit se nem, de köze van Németországhoz az tuti. Talán ott nőtt fel, vagy jól beszél németül, valami ilyesmi. Odamegyek hát hozzá hogy megismerjem. Eszembe sem jut mást csinálni, ez csak úgy adja magát, mintha teljesen természetes lenne hogy őt meg kell hogy ismerjem. Leülök mellé és beszélgetünk. Meglepően tapasztalom hogy nagyon jól érzem magam vele. Kedves, vicces, talpraesett lány. Nem emlékszem az arcára, azt valahogy nem látom, el-el takarja szép egyenes haja, melynek színét sem tudom megállapítani a fáklyás grillpartis fényviszonyok között. Épp egy mondatában van, mikor megfogom a kezét. Kicsit zavartan, de annál is inkább kellemesen tapasztalta bátorságomat, és közeledésemet. Átkulcsolja erősebben ujjaimat, ujjaival. Átölelem és együtt vagyunk. Nem gondolkozom azon, ki és miért, hogyan történhetett, csak egyszerűen jól érzem magam vele, és ő is velem, a mosolya elkápráztat.</div>
<div style="text-align: justify;">
A háttérből elősétál az exbarátnőm. Azt hiszem sejtettem hogy itt bóklászik Ő is valahol, de ez sem keltett bennem túl sok aggodalmat. Látja hogy együtt vagyok a lánnyal, de nem mutat túlzott érdeklődést efelé a tény felé. Csak leül mellénk. Leül mellém és a fülembe súgja:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma este nálam alszol!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam hirtelen mit reagáljak erre. Talán a féltékenység beszél belőle, sosem tapasztaltam tőle ilyen határozottságot, és talán éppen ezért, nagyon jól esett. Mindenesetre míg ezen tanakodtam, már az exem autójában találtam magam az anyósülésen. Hihetetlen mennyire szép a táj, a homokdűnék, és a kanyargó út, a nap sugárzik önfeledten, már csak a <a href="http://youtu.be/b-yHU8T61cA">Stingtől a Desert Rose c. szám</a> hiányzik komolyan mondom. Úgy érzem a beparancsolt estén már túl vagyunk, és a reggelt átölelve tartunk valamerre. Az exem vezet és arról magyaráz hogy az a "német" csaj igazából nagyon gáz, és nem kéne vele foglalkoznom, vaj van a füle mögött, óva int tőle engem, meg hasonló dolgok. Meghallgattam türelmesen, de nem váltott ki belőlem túl sok jót ezzel, és talán én kértem, talán ez volt a cél, de kirakott a sivatag közepén.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kicsit könnyebb vagyok, annyira szép itt minden. A háttérben, a dombok tetején egy villát pillantok meg, odasétálok hát. Úgy látom ez a volt főnököm András háza, de Ő nem volt otthon. Úgy érzem nagyon jó fej volt hozzám az elmúlt időszakban, sőt eszembe jut mikor a vállamat érinti kezével, megköszönvén kiváló munkám, és a sok baráti, személyes beszélgetés, eszembe jut hogy ez az egész több mint vállalkozó és alvállalkozó kapcsolat. Ezen a gondolat síkon haladva, úgy gondolom viszonzom kedvességét, és meglepem valami ajándékkal, mire hazaér, örüljön. Ez abban a formában jelenik meg nálam, hogy a dolgozó szobája falára, a számítógépe mellé, a falra újságpapírokat ragasztok, egy Őt ábrázoló kép alá, elég nagy felületen. Hogy az újságcikkek miről szóltak azt nem nézem, valahogy a kompozíciót, meg a szándékot tartom fontosnak. Elhagyom a házat, és azon gondolkodom vajon tetszeni fog neki, lehet hogy béna meg nincs sok értelme, de talán a szándékot érted.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszasétálok az apartmanhoz ahol volt a grillparty, és hát keresem a "német" csajszit de sehol sem találom. Az épület belső udvarában több soros ilyen kirakodós bazár standok várják az érdeklődőket. Az egyik külföldi árus jön oda hozzám, és mutogat Nekem hogy a biciklim útban van és nem tud kipakolni. Hogyan került oda a biciklim, így utólag fogalmam sincs, de ott volt és útban volt bizony. Így fogom és szétszerelem, majd leviszem a lépcsőházon keresztül az udvarba. Épp jön föl egy srác, öcsém régi nagy haverja, akivel én szinte semmit sem beszéltem, de most mégis úgy szólt hozzám mintha régi nagy cimborák lennénk. Nagy pöffeszkedve meséli királyi életét, de én csak tovább hajtom azzal a gondolattal hogy biztos nem engem keres, nem kell a felszínes barátkozós duma, menjen csak tovább a többiek bent vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fel is megy a lépcsőn, de azonnal váltja az én barátom. Középiskolai évfolyamtársam és a fősulin csoporttársam. Valamit kétségbeesetten közöl velem, mintha baj lenne, figyelmeztetés, vagy talán hogy visszajött a csajszi akit keresek. Nem nagyon értettem mert már csörgött a telefonom. Anyám hívott, arra ébredtem.</div>ramirezbertshttp://www.blogger.com/profile/14395740892962630456noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-64481886070481567472011-07-21T07:08:00.004+02:002011-07-21T08:42:01.657+02:00Earth-digger<div style="text-align: justify;">Álmomban egy volt osztálytársnőmmel (Móni) találkoztam. Hosszú álom volt, de most nem írok le mindent. A lényeg, hogy vihar kerekedett kint, és egy idő után bementünk a házba. Mivel évek óta nem találkoztunk, elég sok mindenről beszélgettünk, de csak mint két jó barát. Beszélgettünk például az általános iskolás időkről, és hogy azóta kivel mi történt. Valahogy szóba került a szex is, és egyszer csak közölte, hogy milyen jó póz az Earth-digger. Mivel nem értettem, hát megmutatta (ruhában természetesen): a lány az ágy végéhez áll, és rátámaszkodik, míg lábai a földön maradnak (kb. Doggy-style nyújtott lábakkal). A fiú hátulról hatol be, eddig semmi különös. A lényeg, hogy a lánynak az aktus közben helyben kell járnia - mintha lábaival "túrná" maga alatt a földet...</div><div style="text-align: justify;">Ezen jókat mulattunk, majd elmesélte, hogy nemrég volt egy jósnőnél. Erre én: magyarul szemfényvesztőnél.</div><div style="text-align: justify;">Miközben egy folyosón haladtunk győzködött, hogy mennyire ijesztő volt a jós, hogy mindent tudott, pedig nem is mondott neki semmit. Beszélgetésünk közben egy barna faajtóhoz értünk. Elkezdtem törölgetni róla a port, de beszélgetésünk közben folyamatosan zajlott.</div><div style="text-align: justify;">Volt az ajtón egy kopogtató, amit valamiért ritmusosan elkezdtem használni (kopogtattam). Az ajtóról mindketten tudtuk, hogy kulccsal bezárták, de mégis magától félig kinyílt, mikor harmadszorra is megismételtem ugyan azt a ritmust.</div><div style="text-align: justify;">Az ajtón túl sötét volt, és egyik pillanatról a másikra egy homályos női alak jelent meg (kb. mint a lenti videóban 4:28 után)! Ijedtemben egy fél lépést tettem hátra, de az lényeg csak most következett: a homályos alak kitisztult! Egy másodperc volt csak az egész, de amit láttam, az nagyon megrémített: szemben állt velem Móni, aki az előbb még mellettem állt, és beszélgettünk! Mindketten felsikítottunk ijedtünkben...</div><div style="text-align: justify;"><iframe width="425" height="349" src="http://www.youtube.com/embed/ggrnpZVZ0IE" frameborder="0" allowfullscreen=""></iframe></div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-6442783531226490332011-06-07T16:00:00.005+02:002011-06-07T16:19:52.856+02:00Helyzet?<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDpL-cDim06Qi7ph84_Tx4FbAVmZF0y17f9SdT24lCjOg1TIIO_BNtOAiHLGhLYo5mK0vh2_-QsI45QDiinwyGeVxRb-wDY94nmYTY92ZyUgqfx-GAZoOji_9cAXq1KRmwVBNIK40zkmA/s1600/q.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDpL-cDim06Qi7ph84_Tx4FbAVmZF0y17f9SdT24lCjOg1TIIO_BNtOAiHLGhLYo5mK0vh2_-QsI45QDiinwyGeVxRb-wDY94nmYTY92ZyUgqfx-GAZoOji_9cAXq1KRmwVBNIK40zkmA/s200/q.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5615482030420244482" /></a><div style="text-align: left;">Na mi az? Nem álmodik senki? Vagy csak szimplán a kutya se olvassa a blogot?</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">Ha Te ezt a blogot:</div><div style="text-align: left;">- nem olvasod, akkor ne csinálj semmit.</div><div style="text-align: left;">- olvasod, de nem álmodsz, akkor írd kommentbe ezt: "nem álmodok".</div><div style="text-align: left;">- olvasod, és álmodsz, de nem akarod megosztani, akkor írd: "magamnak álmodok".</div><div style="text-align: left;">- olvasod, és álmodsz, de nem tudod megosztani, akkor írd: "álmodok, és írnék".</div><div style="text-align: left;">- olvasod, és álmodsz, és meg is osztod olyankor, akkor írd: "álmodok és írok".</div><div style="text-align: left;"><br /></div><div style="text-align: left;">A feladat egyszerű! :)</div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-87048792733995491992011-02-21T09:02:00.003+01:002011-02-21T09:21:42.817+01:00Meztelenül<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgXp4GxUePKEA3Ep2lwgKnoK2IyqsYD7xXaHTDFAMIyPb_jaKQAeJVr9HVKQ-HUbjFx6J81KtzK3ABvqRyH2xpd2cLYDHZQR9AmIrv8mGRMyflFC777rRZfDtQiqu2YmSlUWc8qJCG-s0/s1600/k%25C3%25A9k+s%25C3%25A1l.jpg"><img style="float:right; margin:0 0 10px 10px;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 319px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgXp4GxUePKEA3Ep2lwgKnoK2IyqsYD7xXaHTDFAMIyPb_jaKQAeJVr9HVKQ-HUbjFx6J81KtzK3ABvqRyH2xpd2cLYDHZQR9AmIrv8mGRMyflFC777rRZfDtQiqu2YmSlUWc8qJCG-s0/s320/k%25C3%25A9k+s%25C3%25A1l.jpg" border="0" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5576055090147041698" /></a><div style="text-align: justify;">Álmomban valahol a 400-ágyas környékén voltam. A környéken mindenfelé emberek, fiatalok és középkorúak egyaránt. Nem mindenki vett észre, de többen össze is súgtak a szemem láttára. Kellemetlenül éreztem magam, és fáztam. Meztelen voltam. Az emberek egyre jobban bámultak. Nevettek, csodálkoztak, irigykedtek, megbotránkoztak, ki-ki vérmérséklete szerint reagált. Kitartás! - gondoltam, mert tudtam, hogy már telefonáltam.</div><div style="text-align: justify;">Az M55-ös megfordulójánál voltam épp, mikor Zsu megérkezett. Elkértem tőle egy kék sálat, majd különböző hajtogatások kipróbálása után (hogy megnézzem hogy a legjobb), végül a derekam köré tekertem, és elindultunk a 2-es, 27-es megállóba. Persze az orrunk előtt ment el a busz, de sebaj, már jött is a következő. Felszálltunk, és elindultunk hazafelé. (Álmomban még anyáméknál laktam, ami nem tudom, hogy fontos-e, de tudom, hogy arrafelé indultunk.) Egy sál nem túl nagy felület, továbbra is hideg volt, és fáztam.</div><div style="text-align: justify;">Amikor felébredtem, észrevettem, hogy a pizsama-felsőm nincs rajtam, és fázom, de fogalmam sincs, hogy mikor vettem le...</div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-47748317478276074382011-02-15T20:10:00.005+01:002011-02-18T17:30:10.393+01:00Így nem<div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">Egy táborban vagyok. Olyan gólyatáborszerű, nyaralós, de tél van. Azaz pontosabban a most, és este. A csoporttársaimmal ülök egy sörpadnál, és jóízűen beszélgetünk. Körülöttünk mind mind padok, és pollackos hallgatók. Jól éreztem magam, benne a hallgatói közösségben, velük együtt vagyok én is végre, és a sulis dolgokról beszélgetünk.</div></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">Mellettem ül egy csajszi csoptársam a tavaszi dzsekijében, és elkezd bohóckodni, hogy ő fázik és szomjas, és megpróbál havat rágcsálva abból kinyerni némi nedvességet. Nálam pont volt egy feles pohár tele vízzel és jégkockákkal. Segítőkészen oda is nyújtottam neki, de ő annyira fázott, nevetett, és remegett hogy képtelen volt felhajtani azt a vizet, csak ott bohóckodott a szájával a pohár szélén. Jókat derültem rajta, de a pillanat azt adta hogy átkaroljam a két kezemmel, és segítsek neki inni adni, a szájához dönteni azt kis poharat. Jóízűen belekortyolt, majd felém fordult, és engem csókolt. Ajka meleg volt, és édes. Mintha előre kitervelte volna ezt az egészet...</div></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">Zavarban voltam mint egy kisfiú, hiszen tudtam hogy mindenki minket néz, ráadásul valószínűleg a barátja is ott ül valahol a közelben. Így inkább úgy csináltam mintha nem történt volna semmi, és a kezemet húzom is vissza róla, de megfogja, és feszes hasára rakja gyengéden, hogy simogassam még. Egymásba fonódtunk, már nem számított semmi, csak az hogy teljesen átérezhessem újabb forró csókját, azon a hideg téli estén.</div></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">Szétváltunk és észrevettük hogy valóban mindenki minket néz, nagyon rosszul éreztem magam, hogy mekkora szemét vagyok hogy más ember, egy haver barátnőjével csókolóztam, és még csak nem is füllenthetek, mert mindenki látta, nem volt visszaút. A lány viszont annál inkább örült. Fúhúú mi volt ez? - Mit vállaltunk? örült és mosolygott, ami segített oszlatni a kételyeket szívemből. Majd felpattan és azt mondja elmegy, megkeresi barátját és szakít vele most azonnal.</div></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">Esélyem sem volt bármit is mondani, csak elviharzott, ahogy mindenki más is, szétszéledtek. Én meg csak egyedül maradtam ott a padon, egyedül a sötétben, és szégyenemben. Volt időm körülnézni. Egy gyalogforgalmas y elágazódás szélén voltam, ami egy valós kővágószőlősi elágazódás jegyeit hordozta.</div></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">Csak ültem, és vártam. Mehettem volna akármerre, de földbegyökerezett a lábam a bűntudattól. Csak néztem ahogy járkálnak előttem a hallgatók, volt aki oda is jött hozzám megkérdezni hogy mivan, hol vannak a többiek ilyesmi, de csak én maradtam senki más. Kisvártatva föltápászkodtam, gondoltam benézek az én kis szobámba, aztán elmegyek zuhanyozni.</div></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">A szobámban járt valaki, arra lettem figyelmes. Egy nagyobb fajta kabinszerűség volt, belépve az ajtó mellett balra a falnál az ágy, mögötte egy kis polc, szembe vele a másik fal, amin nem volt semmi, és velem szemben egy szép nagy ablak, nagy könyöklővel, amire akár le is lehet ülni. Az ablak túloldalán nem a hideg téli est volt látható, hanem egy őszi esős délután volt. Onnan tudtam hogy valaki járt a szobámban, hogy az ágyam fölötti falra képeket ragasztott ki. Egy rakás ugyanolyan képet, volt vagy 10 pókemberes, 20 supermanes meg hasonlók. Egymás mellé szépen sorban, A4-es méretben. Az egyik bátyám volt nagy képregény gyűjtő, gondoltam Ő volt aki ezeket kirakta, de azt is éreztem hogy azért tette hogy jelezze, mélyen csalódott bennem. </div></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">Nah mind1, ez annyira nem zavart, le is vetkőztem alsógatyára hogy jóvan én most elmegyek zuhanyozni. Átcaklattam a hidegbe a tábori közös zuhanyzóba, de az is ilyen külön egyszemélyes kis komfortos zuhanyzókabinokká volt szétosztva. Épp léptem volna be de a leányzó megjelent, hogy nah itt van. Behívtam hát gyorsan ne álljunk kint a hidegben.</div></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">A nyakamba borul és örül mint majom a farkának. Örültem hogy örül. Hevesen meséli hogy szakított a barátjával, aki hát bezony rendesen kiakadt, és rohadt mérges, de nem érdekli, a lényeg hogy mi most már együtt vagyunk. Csak annyit mondtam neki hogy én ezt nem tehetem meg, nem lehetek vele, nagyon vártam erre, de nem így.</div></div><div style="margin: 0px;"><div style="text-align: justify;">A csajszi ezzel, szó szerint, el is tűnt. Megint egyedül maradtam. Visszamentem a szobámba, kiültem az ablakhoz, néztem ahogy az eső mossa az üveget, és ezzel talán a szégyenemet is.</div></div>ramirezbertshttp://www.blogger.com/profile/14395740892962630456noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-43012734490511922032010-11-27T11:08:00.002+01:002010-11-27T11:20:25.766+01:0014 karátos álom<div style="text-align: justify; font-style: italic;">"Álmában egy operaházi előadást vezényelt, két ecsettel a kezében. A színpadon Laura de Pirelli énekelt, és egy hosszú rúddal félszemű török csirkefogókat idomított bravúrosan. Ekkor a szötét nézőtéren megjelent egy tábornok, és harsány hangon bejelentette, hogy <span style="font-weight: bold;">senki se hagyja el a helységet amíg a rendőrség jön, mert a szünetben valaki elvesztett egy nagyon értékes Gorcsevet!</span><br />Vanek Úr erre futni kezdett, de hát Mechaar a nyomában volt, egy-egy élesre töltött kabócával, és az élen, mint valami megdühödött fúria, a galaci révkapitány felesége rohant, aki különben is felbújtó volt az ügyben.<br />- Segítség! - kiáltotta Vanek Úr, mert jól tudta, hogy hegedűlnie kell, ha elfogják, de ekkor kitettek elé egy lábat, hogy nagyot zuhant. Természetesen Würfli Úr tette ezt, aki egyben roppant sajnálkozással exkluzálta magát, miközben Vanek urat gyorsan darabokra tépték üldözői.<br />- Ne vegye rossz néven Tintorettó Úr, de Ön azt állította, hogy kőfaragó és balettáncos!<br />Retteneteset ordított, és felébredt, mielőtt megfulladt volna. Csak hosszas küzködés árán jutott levegőhöz, mert mint utóbb kiderült, Mechaar a félszemű óriás igen mélyen aludt, és az éjszaka egyrészét Vanek Úr arcán töltötte."<br /></div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-25225026442267089932010-11-14T19:10:00.002+01:002010-11-14T19:16:05.177+01:00Autószerelős<div style="text-align: justify;">Igazából nem sok mindenre emlékszem az álmomból, csak arra, hogy kivettük a Taláéknál a kocsimból a négyhengeres blokkot, amiben a hegerek "<span style="font-weight: bold;">::</span>" alakban helyezkedtek el, és ebben persze semmi meglepő nem volt. Csak az tűnt fel, hogy a Tala elfekteti az alumínium blokkot, és ívhegesztővel hegeszt rá valami szemeteskuka-fedőt. Amit ebből nem értettem: alumíniumot ívvel hegeszteni? 'O.o'<br />Ennyi. Alapból fel sem írtam volna ide, de aztán felébredtem, és azt vettem észre, hogy a himnuszt dúdolom magamban...<br />Na ez meg mi a rákot jelenthet???<br /></div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-52005328570953527012010-10-04T07:18:00.003+02:002010-10-04T13:23:42.340+02:00Soros boxermotor<div style="text-align: justify;">Ma megálmodtam a világ legújabb motorját, a soros boxermotort!<br />Álmomban még el is magyaráztam a Zsunak:<br />Van a soros motor, ami a legtöbb autóban van, ahol a hengerek egymás mellett helyezkednek el, és a dugattyúk útja vertikális. Van a V-motor, ahol a hengerek egymáshoz képest V alakban helyezkednek el (itt az égbe emeltem a széttárt kezeim a szemléltetés kedvéért, sőt, megemlítettem még a W motort is), és van a boxermotor, ahol a dugattyúk mozgása horizontális, a főtengely "középen" van, az égéstér pedig a motor "két szélén". Ennek legfőbb előnye az alacsony súlypont.<br />Namármost a soros boxermotor nem más, mint a boxermotor és a soros elrendezésű motor előnyeinek egyvelege. A hengerek egymás mellett, vízszintesen helyezkednek el, a kocsi orra felé van az égéstér. Olyan, mintha elfektetnénk egy soros motort.<br />Ekkor jött egy újabb megvilágosodás, lehet ez még jobb is, használjuk ki jobban a helyet! A három darab vízszintesen elhelyezett henger felé még két hengert lehet rakni, és máris előnyösebb a térkihasználás. Igen ám, de ezt hogy fogja mozgatni a főtengely? Egy sehogy, legfeljebb kettő, de az már nem túl gazdaságos, ezért a főtengely helyett egy tárcsát alkalmazunk, amin süllyesztések és kitüremkedések vannak. Ez már egyenes úton tud csatlakozni a váltóhoz, és onnan már minden simán passzol a hátsókerék meghajtáshoz.<br />Íme, így álmodtam meg a jövő motorjait, melyek alacsony súlypontjuknak köszönhetően ideális megoldást nyújtanak a modern, hátsókerék meghajtásos élményautókhoz.<br />Minden jog fenntartva, védjegy, szabadalom, stb., melyek mind eladók pl. a BMW vagy a Subaru fejlesztőinek!<br /></div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-61882792126264231512010-08-07T11:14:00.007+02:002010-08-07T12:21:31.469+02:00A démon<div style="text-align: justify;">Amolyan GTA San Andreas környezetben találtam magam GTA 4 grafikával. Épp egy repülővel köröztem a villámokkal tarkított szakadó eső közepén, mikor megpillantottam New York mellett egy apró szigetet, amit eddig még nem láttam. A sziget ~40 négyzetméterén nem volt más, mint egy motorcsónak, egy C Mercedes, egy szikla, és egy, a sziklába vezető ajtó.<br /></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;">Leszálltam a repülővel, és beléptem az ajtón.<br />Az ajtó túloldalán egy másik szigeten találtam magam, méghozzá a térkép másik végében. Ez még hasznos lehet a rendőrök elől való meneküléskor - gondoltam, és továbbléptem.<br /></div>Bezedeken voltam, épp kiszálltam a korábban látott Merciből. Egy régi barátom jöttem meglátogatni, mert tudtam, hogy meghalt a barátnője.<br />Beléptem a régi házuk ajtaján (mélyből valójában már 15 éve elköltöztek), és látom, hogy az elhunyt barátnőjével beszélget az asztalnál. Feri barátommal, aki mögöttem érkezett azonnal átláttunk a kedélydémon álcáján.<br />- Tibi, mit csinálsz? Ez egy démon! Illúzióval uralkodik rajtad!<br />Ekkor a démon fölényesen felénk fordult, és magabiztosan nekünk-esett.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2InNig9UhUT8r9TYXW0FgRZQPaimWo9dhF5cwL44wLAmr555zenkEaURqaTfx5IIK6ZvM5Lvo1kilwDEeeN5dysO7XkuIRVYubW7ZCIO9VyapNWmtRd1yWpfBK8SU6A3NvGMLt7S_3CA/s1600/DragonAgeSuccubus.jpg"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 128px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2InNig9UhUT8r9TYXW0FgRZQPaimWo9dhF5cwL44wLAmr555zenkEaURqaTfx5IIK6ZvM5Lvo1kilwDEeeN5dysO7XkuIRVYubW7ZCIO9VyapNWmtRd1yWpfBK8SU6A3NvGMLt7S_3CA/s200/DragonAgeSuccubus.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5502599708134650914" border="0" /></a>Kirepültünk az ajtón, és az udvaron küzdöttünk. Egyedül nem bírtam volna vele, sőt, Feri segítsége is kevésnek bizonyult, de miután Tibi felismerte a valóságot, egy lyukasztóval a kezében kirontott a házból, és oldalba szúrta az illúzióját leeresztett démont. A démon elgyengülten, meglepve megtántorodott, és egészen a kapuig hátrált, mikor már hárman álltunk szembe vele.<br />Ekkor bal kezének tenyerét felénk fordította, majd jobb kezét sebhelyéről a homlokára tapasztotta, és csak annyit mondott: nem...<br />A következő pillanatban már Bezedek másik felén voltunk, Tibiék új otthonában, és épp a konyhában sütit ettünk. Finom, csokis teasütemény volt, melyet Tibi anyukája hozott be tálcán, de valami nem stimmelt. Az ezüsttálca tükröződésében megpillantottam elménk fogva tartóját, és azonnal tudtam, ez egy ránk-erőltetett álom.<br />Mosolyogva elfogadtuk a süteményt, majd mikor távozott, hogy újabb adagot hozzon, felálltam az asztaltól, odamentem a konyhaszekrényhez, és elővettem egy Berettát. Anélkül, hogy a többieknek szóltam volna utánamentem, és hátulról fejbe lőttem.<br />Cselekedetem hiábavalóságára hamar rájöttem, mikor ismét a régi háznál voltunk. Kiderült számomra, hogy ez egy újabb álom, melyből Tibit és Ferit csak akkor szabadíthatom, ha Ők maguk is tudatosan azt akarják.<br />Elsőként Ferit találtam meg. Szerencsére a démon azt hitte én távoztam az álmokból - nem is feltételezte, hogy önszántamból maradok a többieknek segíteni, ezért megosztotta erőjét, és kettéosztódott. Feri démona háttal állt nekem, nem vett észre, csak amikor hátulról megragadtam, és kihátráltam vele az épületből. Úgy meglepődött, hogy álcája azonnal lehullott. Feri a Felismerést követően segített kiiktatni a kapunál. Eleredt az eső a halála pillanatában.<br />Közösen indultunk az irreálisan hosszú ház hátsó részéhez, ahol Tibit sejtettük. Rájöttünk, ha Ő nem menekül, mind itt ragadunk.<br />Mikor végre odaértünk, már bőrig áztunk. Beléptünk az ajtón, ahol Tibi épp tusolt, és a démon ismét halott barátnője alakját viselve segített neki ebben, épp a hímvesszőjét ápolva. Egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy lehet-e összefüggés a tusolás és az eső között, ami arra utalna, hogy Tibi álmában járunk, de nem igazán foglalkoztam a gondolattal.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigIyJorvXE1oGXmyxJphTfvo9JUDciWbbsKjNQGyozNMdyt-taI4adMA9QBKUOnHi1l_TPMfXo5MyzyMuQsvEybbwhSAtf312ekudHOUocV0KdNpylS_PiKmFSXIEDzSxWE4B3a2jXDmE/s1600/sophiadrydengb_large.jpg"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 168px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigIyJorvXE1oGXmyxJphTfvo9JUDciWbbsKjNQGyozNMdyt-taI4adMA9QBKUOnHi1l_TPMfXo5MyzyMuQsvEybbwhSAtf312ekudHOUocV0KdNpylS_PiKmFSXIEDzSxWE4B3a2jXDmE/s200/sophiadrydengb_large.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5502608302531263858" border="0" /></a>A démon érzékelte érkezésünk, a jobb válla felett hátratekintett, de nem fordult meg. Bár meg volt gyengülve, még mindig úgy gondolta ő van túlerőben. Jobbkezével tovább ápolta Tibi nemi szervét, majd megkérdezte: mit akartok?<br />Nem is törődtem vele, egyenesen Tibi elé álltam, és egy pisztolyt nyújtottam felé.<br />- Tibi, ez egy álom. Ő nem a barátnőd, ő egy démon, aki felhasznál téged. Hinned kell nekem, együtt le tudjuk győzni!<br />A démon az álmok sokaságának, és az eddigi vereségeinek köszönhetően úgy le volt gyengülve, hogy az álcáját már nem is tudta mindig fenntartani.<br />- Tudom...<br />Megdöbbenés ült ki az arcunkra, a démon csak mosolygott.<br />- ...Tudom, de nem érdekel. Itt akarok maradni. Nem akarok nélküle élni, ne is próbálkozzatok.<br />Eltökéltsége megrendíthetetlennek tűnt. Tisztában volt a helyzetével, és önszántából akart maradni. Nem tehettünk semmit.<br />- Ti távozhattok - mondta a démon -, elengedlek benneteket...<br />Szomorúan, beismerve veszteségünket léptünk ki az ajtón...<br />...ekkor felébredtem.<br /></div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-20630835749950930392010-07-12T08:32:00.007+02:002010-07-13T15:44:34.113+02:00Gyerek-rabszolga-munkatábor<div style="text-align: justify;">Az egész egy jó kis nyári táborozásnak indult. Olyan 8-10 éves lehettem álmomban, és anyám befizetett egy nyaralásra több, számomra ismeretlen gyermekkel együtt. A búcsúzás oly rövidre sikeredett, hogy már-már meg is feledkeztem róla.<br /></div><div style="text-align: justify;">A tábor egy sziklás, szakadékos hegyen helyezkedett el, gyönyörű pálmafákkal és hatalmas, zöld óriáslevelű páfrányokkal körítve.<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWn8vOOaavqsNJzwKp2piXnCsRPMy7NZUYXZS-hsJvXm9q6bvuRyjrxcfNWpbZwpO-iiYdUFMcK-TW8KyvIqtcprJwcXpv92EivE9IYyXdehAE5mjDQBm7Vi2zbknVoNz9Lq6vhmy2doA/s1600/far_cry2.jpg"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWn8vOOaavqsNJzwKp2piXnCsRPMy7NZUYXZS-hsJvXm9q6bvuRyjrxcfNWpbZwpO-iiYdUFMcK-TW8KyvIqtcprJwcXpv92EivE9IYyXdehAE5mjDQBm7Vi2zbknVoNz9Lq6vhmy2doA/s200/far_cry2.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493281348759109682" border="0" /></a> Szálláshelyeink fa épületek voltak, nádtetővel, közöttük sárga apró-kavicsos sétányokon a többiek már cuccoltak a viskókba. Leginkább a Far Cry-ban látott épületekhez hasonlítottak szállásaink. Az egész tábor egy hatalmas szikla-szigeten helyezkedett el, csupán egyetlen függőhíd vezetett oda a rettentő mélység felett, mely elválasztott bennünket a háborogva hullámzó tengertől, ami hangos morajlással vesztett csatát minden másodpercben a kérlelhetetlen, érdes, töredezett sziklafal ellen. A háttérben filmekbe illő borongós felhők, és a kora délutánt meghazudtoló sötét ég kontrasztozta a pompás, mégis félelmetes tájképet.<br /></div><div style="text-align: justify;">Ekkor még mit sem sejtve, vidáman vágtam bele egy jó kis nyaralásba.<br />A beköltözés egy szempillantás alatt megtörtént, a többiek arca jellegtelen, mégis vidámságot tükröző kisgyerekek várakozását tükrözte. Szinte egyikük arcára sem emlékszem. A táborvezető azonban annál emlékezetesebb volt, első pillantásra Szörnyella de Frásznak neveztem el egy kis duci tábortársam nagy boldogságára.<br />Hamar kiderült azonban, hogy ez nem egy szokásos balatoni-táborozás. Nappal dolgoznunk kellett különböző cipőkön és táskákon, éjszaka pedig fáradságainkat csak az elkeseredésünk nyomta el. A telefonjainkat elkobozták, internet nem volt, sehogy nem tudtunk jelezni szüleinknek, hogy baj van. A legérdekesebb azonban, hogy egyetlen gyerek sem sírt. Elkeseredett arcuk fáradtságot, és második világháborús beletörődöttséggel vegyített kiábrándulást, valamint totális megadást tükrözött.<br />Páran azonban nem adtuk fel, elhatároztuk, hogy túl rég óta szenvedünk, megszökünk! Mivel már 13-14 évesek lehettünk, volt elég fizikumunk és szellemi kapacitásunk egy jól megtervezett szökés végrehajtásához. A tervezést követő kivitelezés megkezdésekor igazi vietnami trópusi vihar tombolt (pont mint a Rambo 4-ben). A fegyveres őrüket elkerülve a függőhídon függeszkedve menekültünk négyen, azonban csak hárman jutottunk ki. A szakadékon átjutva addig futottunk, amíg csak bírtunk.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUbiF8VqBNvEvKLhZsEA4pgIh_cCULk7cOoMb95nUv2ceLglTUpMYZu8EZ4AYqh78SSkb4m1DxEenwfk7X4bR_79fKUPl5lw21yxUAjlgOkYJZ3BVVnb44rxjwfaWufC1rk2sEMUx238M/s1600/rodeo-drive-beverly-hills1.jpg"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 200px; height: 121px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUbiF8VqBNvEvKLhZsEA4pgIh_cCULk7cOoMb95nUv2ceLglTUpMYZu8EZ4AYqh78SSkb4m1DxEenwfk7X4bR_79fKUPl5lw21yxUAjlgOkYJZ3BVVnb44rxjwfaWufC1rk2sEMUx238M/s200/rodeo-drive-beverly-hills1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5492930405520050354" border="0" /></a>Jó erőben lehettünk, mert a következő pillanatban a napfényes Beverly Hills-ben találtuk magunk, jelenllegi korunknak megfelelő életkorban.<br />Mindhárman ott voltunk, rendezett külsővel, normális ruhában, ápolt hajjal, napszemüvegben, kipihenten. Elhatároztuk, bosszút állunk. Egy szőke, focista kinézetű srác, egy vörös, magas, vékony lány, és én elindultunk, hogy leszámoljunk a sanyarú sorsunkért felelős nővel.<br />Mikor odaértünk, különösebb ellenállás nélkül jutottunk be a táborba, ahol még mindig nyolcévesek dolgoztak. Egyenesen az igazgatónőhöz mentünk, hogy végezzünk vele. Az irodájában egy íróasztal mögött találtuk, és mikor ráismert a végzetére, a földön kuporogva az életéért könyörgött.<br />Levettem az aranykeretes napszemüvegem, melléguggoltam, és elhatároztuk, hogy a halálnál rosszabb sorsra ítéljük: átvesszük a tábor felett az irányítást, és neki végig kell néznie, hogy minden kis gyerkőcön keresett pénz a mienk lesz. Attól a pillanattól kezdve mi lettünk a tábor kegyetlen tulajdonosai, és ő nem tehetett ellene semmit.<br />A gyerekeket tovább dolgoztattuk, a pénz csak úgy dőlt, mi pedig kifogástalan, hófehér öltönyben, aranyórával és napszemüveggel szálltunk be a méregdrága limuzinunkba...<br /></div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-61748625744133305412010-06-27T09:26:00.001+02:002010-06-27T09:26:58.334+02:00A tárgyalás<p align="justify">Ébredek kicsiny ágyamban, illetve ébresztenek. Valami dajka ráadásul. Felkelt mert hogy ma kell menni tárgyalásra apám ellen, ilyen válás ügyben. Tisztára úgy csinált mint anyám annak idején, még ki sem keltem az ágyból már az ágyneműmet cserélte, meg takarítani kezdett összevissza.</p> <p align="justify">Egy kis szobában voltam, amiben volt egy másik ágy is, mintha az új albérlet szobája lett volna. A másik ágyon öcsém ébredezett, szintén álmosan és nyűgösen.</p> <p align="justify">Próbálok tápászkodni, és látom hogy a lepedőm tele van megalvadt vérfoltokkal. Az orrom vérzett álmomban gondoltam, és szégyenkezve próbáltam én magam összeszedni a koszos ágyneműm és bedobni a szennyesbe, de a dajka nem engedte, mindent megcsinált helyettem.</p> <p align="justify">Szóval összeszedelőzködtünk, kezünkbe lett nyomva egy papír ami kellett a tárgyaláshoz. Autóval mentünk, és amikor az uránvárosi végállomás mellett furikáztunk el a 6-oson, megpillantottam az északi oldalon lévő távolsági buszmegállóban két kentaur szobrot. Elég élethűek voltak, onnan tudtam csak hogy szobrok, hogy nem mozogtak.</p> <p align="justify">Beléptünk egy nagy épületbe, kábé mintha a Pollack lett volna. A portás néninek leadtuk a papírokat, ahol mondták hogy majd szólítani fognak a hangosba. Mi addig nekiálltunk körbe nézni az emeleteken.</p> <p align="justify">Minden emeleten más tantárgy oktatása folyt épp. Az egyiken a Perényi épületszerkezettan tanár (nála fogok vizsgázni szerdán) tartott előadást, így hát beültem arra, öcsém meg máshol császkált addig. Egy jó nagy teremben, telis tele több100 hallgatóval folyt az oktatás. A tanár úr minden egyes hallgatóhoz odament és feltett egy szakmai kérdést, szigorúan remélvén a helyes választ. Mikor elért hozzám picit megdermedtem, de a kérdésre tudtam válaszolni. Megfigyeltem jobban az arcát, és észrevettem hogy a haja egyik szemét eltakarja, mint valami emosnak. Azzal az egy szemével bámult meredten, és egyfajta kontaktus jött létre köztünk, éreztem hogy megértem a bánatát, fájdalmát bármi is legyen az, mintha sorsunk hasonló lett volna.</p> <p align="justify">Az órának vége, megyek a következő emeletre. Szintén egy aula szerű bazi nagy terem, zsúfoltig tele mégtöbb100 hallgatóval. Mindenki előtt rajztábla, festék, ceruza mindenféle művészethez kellő dolog. Egy nagy kivetítőn mutatták be az ábrázolandó modellt. Volt aki a számítógépével animáció formában próbálta megalkotni azt. Észrevettem hogy nálam vannak a rajzaim, de hát azokat még sem vihetem magammal a tárgyalásra, így azokat leadtam egyfajta ruhamegőrzőbe azon a szinten.</p> <p align="justify">A hangosba említették a nevemet, mennem kellett a tárgyalóterembe. Egy pici kis osztály terem volt, már már szinte egy szertár vagy hasonló, annyira kicsi. Leültettek öcsém mellé. Mellettünk még ácsorgott pár tanu, vagy esküdtszék ilyesmi. Előttünk egy ügyész hadakozott elítélő éles szavaival, a leendő főnököm képében. Senki sem volt formálisan öltözve. Falra vetített kivetítőn mutatták be szöveges vallomásom az ügyről, majd alatta a bíró hozzászólása jelent meg. Valami ilyesmit írt commentként hogy amit írtam az nem tartozik az ügyhöz, és amúgy is baromság.</p> <p align="justify">Az ügyész kérdezte hozzászólok-e most az olvasottakhoz. Bátorkodtam felszólalni, mivel a vallomásomban gondolataim, és érzéseim szerepeltek az üggyel, apámmal kapcsolatban, és cáfoltam hogy ez baromság lenne. Az ügyész mérgesen rámförmedt, hogy hogy merészelem a bíróság szavát kétségbe vonni, és amúgy sem tartozik az ügyhöz, és kérjek elnézést. Mondom én nem fogok elnézést kérni az érzéseimért, és a bíróság munkáját is elősegíti ha figyelembe veszi a gondolataimat. Morcosan faggatott a nevemről, születésemről, apám anyám nevéről, feljegyezvén a jegyzőkönyvbe, majd kiküldött.</p> <p align="justify">A tárgyaló terem előtt voltam, és vissza akartam menni a portához, de fogalmam sem volt hogy kerülhetnék vissza, az épület számomra egy labirintus volt. Így kénytelen voltam megvárni öcsém, hogy együtt menjünk, ő biztosan tudja az utat. Mikor kijött akkor vettem észre hogy ő talpig fehérben van, én meg full feketébe vagyok öltözve. Mind1 mentünk le a lépcsőn, átcaklattunk a művészetis termen, át egy ilyen folyosón ahol mosolygó boltos csajszik próbáltak ruhákat ránk tukmálni. Voltunk a ruhatárnál is, de a rajzaimat elfelejtettem visszakérni.</p> <p align="justify">Kint voltunk már mire eszembe jutott. Közbe csatlakozott hozzánk exem is, és csak legyintettek öcsémmel hogy ugyanmár nem para, nem voltak annyira értékesek. Meggyőztek, így nem is foglalkoztam vele többet, inkább javasoltam hogy pattanjunk fel arra a két kentaur szoborra amit a buszmegállóban láttam. </p> <p align="justify">Anyám még felhívta öcsémet telefonon, hogy mi volt a tárgyaláson, és ahogy hallottam megjegyezte hogy a Bálint biztos apja ellen vallott.</p> <p align="justify">Há fel is pattantuk rájuk tüstént, mondjuk már plüssből voltak, de mit sem számított, legalább kényelmesebb volt. Az egyiken ültem én, másik öcsém és mögötte exem. Emigyen váktattunk tova a 6-oson, de kanyarodtunk is le az Ürögi Fasor-hoz ahol az egész utca hosszában egyfajta fesztivál csapta föl a fejét. Mindenhol vígadozó beöltözött emberek, buli, zene, vonulás kifelé a 6-os útra. Mi meg épp kanyarodtunk be, és baloldalról egy személyautó, jobbról meg egy távolsági busz próbált minket összepréselni a kereszteződésben. A buszt fél kézzel arrébb löktem nem volt para, majd oda szóltam exemhez hogy: ezt nézd! és úgy pofánvertem egy ilyen plüssfigurába öltözött muksót hogy azt biztos megemlegette. Az exem meg csak nevetett, és annak ellenére hogy arra gondoltam biztos fájhatott az előző emberkének, már be is céloztam a következő áldozatomat, és felé kezdtem vágtatni, exem szórakoztatására. Ahogy közelebb értem megpillantottam a plüssfigurán a rácsozatot amin keresztül a benne lévő srác ki tudott nézni, és láttam kétségbeesett arcát, hogy valami barom egy kentauron vágtat felé arra készülve hogy jól pofán vágja a hecc kedvéért. Ezt látván, átérezvén, kiábrándultam a mámorból, magamból… és végül az álmomból.</p> ramirezbertshttp://www.blogger.com/profile/14395740892962630456noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-80802022363719951592010-06-21T19:39:00.001+02:002010-06-21T19:39:59.034+02:00albi<p align="justify">Éppen az albérletbe költözünk be, amit már oly régóta terveztünk. Na de nem a barátommal akivel megdumáltam, hanem az exemmel.</p> <p align="justify">Egy panelba sétálunk fel a lépcsőn, nem tom hányadik emeletre. A lakás pazar, frankó kilátás, és pöpec asztalok. Ahogy folyik a berendezkedés, mintha a lakás egyre nagyobb és előkelőbb lenne. Már egy másik srác is csatlakozott hozzánk a neve valami Gyula, pár hónapja beszéltem vele pár szót a való életben, egy haverom lakótársa. Mind1 Ő is ott volt ki tudja miért.</p> <p align="justify">Szal rendezkedtünk, én a sarokba néztem ki magamnak egy szupcsi kis asztalkát, már pakoltam is ki a laptopomat, routert igazítgattam, miegymás. Az exem közvetlen mellém illeszkedett be. Olyan volt az egész hogy ilyen hosszú írósasztal, amihez szépen sorba lehet ülni, amihez bezony egyre több ember foglalt helyet. Ismeretlenek voltak számomra, mégis szimpatikusak, egyetemisták, innen onnan, olyan laza érzés volt, mintha valami egyszobás kóter. </p> <p align="justify">Az asztal és szék mögött rögtön ott voltak az ágyak, le is huppantam. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy mellettem ül egy lány, kezében egy rajzfüzet rajzokkal, és egy srácnak magyaráz. Önfeledten, lelkesen adja elő, és javítgatja a rajzokat. Kiderült hogy azok az én rajzaim, de mintha ott se lennék úgy beszéltek róla, illetve rólam, pedig látták hogy ott vagyok és nézem őket. A rajzok visszagondolva számomra teljesen idegenek voltak, pár skicc, női testek persze, de valahogy köztudott volt hogy azokat én alkottam. A csajszi csak bele-bele rajzolt, hogy fúú ezt ő így meg úgy csinálta volna, a srác meg próbálta visszafogni, hogy hé azért nem kéne már így ennyire összefirkálni, mit szólna hozzá…</p> <p align="justify">Az elején még nem nagyon izgatott, de aztán kezdtem belegondolni, hogy baszki tényleg összefirkálják a rajzaimat, jó hát skicc meg minden, van mit javítani rajta, de a leányzó nem tűnt túl szakértőnek, és már kezdtem is volna felszólalni az érdekemben, de elvonta figyelmem az egyre erősödő háttérzaj. Ugyanis már elég tágas lett a lakás, és egyre több fiatal érezte ott jól magát. Én is kezdtem egyre jobban érezni magam, végre nem voltam egyedül, kellemes, meghitt baráti érzésekben úszkáltam.</p> <p align="justify">Valamiért le kellett ugrani boltba, valami kaját szerezni a jónépnek nem is tudom pontosan, egy másik csajszi jött velem, de nem igazán beszéltünk, csak közös volt a célunk.</p> <p align="justify">A boltból visszafele jövet, volt alkalmam egy kicsit körbenézni, valahol uránvárosban, a Bánki Donát utcához közel lehettem. Egy másik ház sarkánál láttam egy feliratot, valami gyülekezet osztott ott valamit a bejáratánál. Nem tudom mi volt az, de mélyen elítéltem, szánalmasnak tartottam az egészet.</p> <p align="justify">Megpillantottam anyámat is hátulról, ott somfordált a kicsiny tömeg végén. Hosszú szürke szörmekabátban volt, amiben azelőtt sose láttam, mégis tudtam, ő az.</p> <p align="justify">Kezdett felém fordulni, így nem is tétováztam, gyorsan sarkon fordultam menekülésre fogva a figurát, hisz mostanában kerülök mindenféle kontaktust anyámmal.</p> <p align="justify">Sietősen menetelek az albi bejárata felé, ám már frusztál az egész dolog, hogy anyám tuti észrevett és lát…. Magamra húzom hát a takarómat, hogy észre ne vegyen. Igen a takarómat, a fene se tudja hogy került hozzám, de épp kapóra jött, már a fejemre is ráhúztam, véletlenül se ismerjen fel. Így sétáltam tovább, leplezve. Ám hamarosan fejemen talált a felismerés, miszerint az az ágynemű van a takarómon amit anyámtól kaptam, így biztosra vehettem hogy észrevett és utánam jött.. A rossebb vinné el, dúltam-fúltam magamban. A helyzetemen tovább rontott az hogy ott voltam már a bejáratnál, de nem volt nálam kulcs, és hála a szuper memóriámnak nem jegyeztem meg, hogy melyik kaputelefon gombot kell nyomni, hogy legalább a többiekhez felkapuzzak. Na de nem is kellett sokat ott idegeskednem, mert két tinilány épp lefelé tartott és kinyitották az ajtót. Mit sem törődve az udvariassággal, berontottam, remélve hogy végleg leráztam anyám.</p> <p align="justify">Egy fél lépcsőfordulót már meg is tettem, a biztonság kedvéért azért visszapillantottam a bejáratra, és sajnálatomra észrevettem hogy anya a böhöm bevásárlószatyrával megakadályozta az ajtót a becsukástól, lihegve be is esik azon. Visszasétáltam hozzá, és mindketten úgy csináltunk mintha ezt a találkozót megbeszéltük volna, mosoly miegymás.</p> <p align="justify">- Gyere Anya, megmutatom az új albérletet, nézd meg hol lakom!</p> <p align="justify">Hívtam lelkesen, megjátszva magam. </p> <p align="justify">Mire felértünk a lépcsőn, a lakás már szinte egy fullos étterem kinézetével kecsegtetett, középen nagy tágas tér, panoráma kilátás, aranyozott kerek étkező asztalok mindenütt, bordóbőr borítású székek. Közöttük lavíroztunk végig, hogy eljussunk a szobámig. Közbe ott ült az egyik asztalnál az exem, mimikákkal magyarázkodtam neki anyám jelenléte miatt, valamit mutattam is neki a telefonomon, így anyám háta mögött, aztán a mobilt le is raktam egy másik asztalra.</p> <p align="justify">Mintha elment volna a kedvem az egésztől… anyám ezt az örömömet is elcseszte, gondoltam. Ideges lettem és szét is szakadt ezzel az álomkép, még annyi beugrik hogy öcsém épp szalad egy sötét utcán valami elöl, rettentően fél, és fut felénk, az új albérlet felé…</p> ramirezbertshttp://www.blogger.com/profile/14395740892962630456noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-52993932182275151542010-06-21T10:37:00.002+02:002010-07-01T16:57:24.389+02:00Kesze meghaltAzt álmodtam, hogy Kesze meghalt. Azt nem tudom, hogy hogyan, vagy mi történt. Csak azt tudom, hogy mindenki nagyon odavolt.Zsuhttp://www.blogger.com/profile/01449616527125085843noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-34915966356754792852010-06-08T08:56:00.007+02:002010-06-08T12:39:52.913+02:00Autó-motor-fegyver. Mi kell még?<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnFpGlefY5xeLn_4sKWE3KjOpFXpEMQbr5JhOM641JiLWoYwlkaAGNKjPHtGC_vP0nhuQe401QvFK8gIkwR2fHT8WnH_AhhLyYRaSS8C1R0lNUe_n-lQb4BjMsuzOQQXNO0Vq8D3Ao0IM/s1600/2060775554_c3daf0a81a.jpg"><img style="float: right; margin: 0pt 0pt 10px 10px; cursor: pointer; width: 320px; height: 226px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnFpGlefY5xeLn_4sKWE3KjOpFXpEMQbr5JhOM641JiLWoYwlkaAGNKjPHtGC_vP0nhuQe401QvFK8gIkwR2fHT8WnH_AhhLyYRaSS8C1R0lNUe_n-lQb4BjMsuzOQQXNO0Vq8D3Ao0IM/s320/2060775554_c3daf0a81a.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5480350262895312258" border="0" /></a>Az első dolog, amire emlékszem, hogy miután újra megvettem a régi 1500-ös nagyPolskimat, valahol egy füves placcon csapatom. Kellemes kis időtöltés volt, és eszembe jutott, hogy ezzel az autóval ha valaki ügyes, akkor akárhonnan ki lehet jönni, kimentem hát a füves rész szélére a pocsolyákhoz. Aztán az is eszembe jutott, hogy ezzel az autóval akárhonnan ki lehet jönni, jó gumikkal. Nagy fékezés és bebólintás közben szinte az első kerekek szemszögéből láttam, ahogy elmosom a határt a fű és a sár között. Közben megérkezett Tamás és Pici gyalog.<br /></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;">Rövid beszélgetés után, hogy mennyire jó ez az élményautózásra visszavásárlós ötlet, gondoltam beindítom, de nem indult önindítóval<span style="font-style: italic;"> (, pont, mint annakidején...). </span>Nem kértem segítséget, inkább betoltam magam, ráadásul anélkül, hogy kiszálltam volna...<br /></div>...és már úton is voltam a légaknához vezető út aszfaltján a négyhengeres csopperemmel. Mert milyen jó egy csopper<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj692tuSJ1p8fyOqYWOcIlJ59EHnBXlJzFh-rhxLaStICNijWaHQAyzmAr1Ec88VjWxLH88PXDDzfD-LHl0P3XqZnPtxmMaIL_s3ftjc3mX7OQKrSlozeRTzLhkR145NjVlqEieqIHuQ88/s1600/suzuki+ls+650.jpg"><img style="float: left; margin: 0pt 10px 10px 0pt; cursor: pointer; width: 320px; height: 240px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj692tuSJ1p8fyOqYWOcIlJ59EHnBXlJzFh-rhxLaStICNijWaHQAyzmAr1Ec88VjWxLH88PXDDzfD-LHl0P3XqZnPtxmMaIL_s3ftjc3mX7OQKrSlozeRTzLhkR145NjVlqEieqIHuQ88/s320/suzuki+ls+650.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5480350360760559954" border="0" /></a>, ami a 4 hengernek köszönhetően alsó fordulatszám-tartományban gurgulászó hangú, kicsit jobban megforgatva viszont selymes, mégis erős és mély duruzsolást bocsát ki a dupla kipufogóból. Annyira lekötött a hangorgia, hogy bár tudtam, hogy a Piciék lemaradtak a lassabb autóval, gondoltam előremegyek, és majd visszajövök.<br />Ismét élveztem a céltalan motorozást, és csak az út kanyarjait és a menetszelet figyeltem az aszfaltot övező zöld környezettől körülölelve. Azt sem tudtam merre járhatok, de gyanítottam, hogy külföldön vagyok már, ugyanis a csapatás elég közel volt a szlovák határhoz. Egy bal kanyar után úgy gondoltam megfordulok, visszamegyek a többiekhez, ám egy jobb kanyar is csalogatott tovább. Gondoltam ennyi még belefér, és már fel is tűnt, hogy egy kisvárosba lyukadtam ki.<br />Rövid bámészkodás után a vasútállomásnál megfordultam, és már mentem is visszafelé, mikor megpihentem a helyi általános iskolánál. Csak nyújtózkodni akartam, de feltűnt, hogy milyen nagyképűek ezek a szlovák kisiskolások, hát gondoltam beszólok. Ekkor megpillantottam a kb. harmadikos srácnál a pisztolyt. Gondoltam mégsem szólok be. Hagytam, had menjen dolgára. Eltűnt a sarkon, azonban hallottam, hogy lelövi egyik diáktársát.<br />Ezt már nem hagyhattam annyiban, megvártam a sarok takarásában amíg jön vissza, és amint megjelent, a fegyvert szorító kezét már meg is ragadtam. Nemes egyszerűséggel az egész gyereket a levegőbe emeltem, és ő csak csüngött, mint hülyegyerek a mászókán, fejjel lefelé, lábbal felfelé, a jobb kezénél felfüggesztve. Úgy nézett ki, mint egy emberi szúnyoglárva.<br />Mérges voltam, talán mert tudtam, hogy megakadályozhattam volna, és kiabálni kezdtem a kölyökkel, de teljes hangerővel. Mivel külföldön voltam, és szlovákul nem beszéltem, angolul ripakodtam rá:<br />- What the fuck have you thinkin of yourself? What makes you think, you have the right to kill somebody? What the fuck has you thinkin? - és hasonló finomságok, sok-sok fuck-al megtarkítva.<br />Még mindig a levegőben tartottam jobbommal, mint egy szatyrot, és másik kezemmel közben elővettem a telefonom, tárcsáztam a rendőrséget, de mivel külföldön voltam a mellettünk álló másik kisiskolásnak adtam, hogy beszéljen velük. Ekkor ránéztem a GPSre, és csak azon vettem észre, hogy Kisnyárádvárvölgytótfalu (vagy valami hasonló) városkában vagyok, és az államhatár tőlünk 2-3 km-re húzódik, és mindenki értetlenül néz rám, hogy miért beszélek "külföldiül"...<br /></div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-22740702351593104602010-02-26T22:54:00.000+01:002010-02-26T22:55:12.442+01:00Újabb álmok olaszból<div style="text-align: justify;">Mióta itt vagyok olaszban, mindig álmodom, csak estére általában elfelejtem. Hogy ne felejtsem el, beírtam címszavakat a telefonomba rögtön ébredés után (az éjjel közepén és reggel is)! Ezeket írtam: gép a szobámba, Lada, foci, Rosta. Jó volt felírni, mert az első és a harmadik nem mond semmit…<br />A második pedig arról szól, hogy átugrottam Monzába, ahol épp világverseny zajlott Nascar jellegű autókkal. Nagyon jó volt, gondoltam indulok! El is indultam egy Ladával, és természetesen első lettem a kategóriámban, hiszen én voltam az egyetlen 1500ccm alatti! Úgy örültem, hogy mentem egy kört a saras (!) pályán autó nélkül, ülve! Mint a rajzfilmekben, amikor valamiért eltűnik a figura alól a kocsi. A célnál beakasztottam két sarkam a földbe, és a lendülettől két lábra álltam. A tömeg éljenzett!<br />Volt nemrég még egy Rosta családnevű kollegám, aki szerette játszani mindig egy kicsit magát. Álmomban az irodában vagyunk (mint tudjuk, ez sosem jó jel, de most sehol nem volt egy VOT tag sem), és valamiért nagyon erősködött. Le akart birkózni. Két vállát megfogva visszanyomtam a kanapéra, de újra és újra le akart győzni. Egyszer csak meguntam, és fejbe vágtam az irodában levő üvegasztallal, hogy csak úgy kongott. Mint akit elaltattak, úgy ült vissza eszméletlenül. Jó érzés volt valamiért.<br />Volt még egy álmom, amit valamiért be sem írtam a telefonomba. Ez a Cső Lajosék háza előtt kezdődött. Az ablak előtt álltunk páran, és beszélgettünk. Egyszer csak az egyik srác gondolt egyet, és felszállt egy nála valamivel nagyobb repülőre. A gép úgy nézett ki, mint azok a hatalmas felderítő-repülőgépek, csak papírból volt. Rajta állt, repült, és közben bohóckodott. Mindezt én úgy láttam, mintha mellette repültem volna, pedig tudom, hogy a földön álltam továbbra is, és a Talával beszéltem. Ekkor elmért valamit, és a gép orra megakadta a kéményben, a srác pedig kb. 20m-t repült előre, majd 50m-t gurult a földön. Odasiettünk, és gyakorlatilag minden csontja eltört, már lilult minden második négyzetcentimétere, de még élt! Fájt neki nagyon, mi pedig megnéztük mit tehetünk. Valamiért senki nem tudta mit tegyen, a mentőket ugyanis csak én hívhattam, én pedig épp próbáltam tartani a lelket szerencsétlenben. A lányok sokkot kaptak, és/vagy sírtak. Hívtam a mentőket, és megnyugtattam, hogy minden rendben lesz. Közben egyre jobban bedagadó, liluló testét kémlelve megállapítottam, hogy belső vérzései is lehetnek.<br />Ekkor ébresztett az órám.<br /></div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-82914318686159150832010-02-23T20:16:00.002+01:002010-02-23T20:24:15.779+01:00Vicces..Olyat álmodtam, hogy úgy érzem meg kell osztanom veletek. Szombaton este szokásos időben elmentem aludni. Mindenféle zagyvaságot összeálmodtam, és a következő foszlányok maradtak meg: benne volt anyukám, egy pár pillanat erejéig tesóm, és keresztanyum a lányával. Valami tengerparton voltunk, és egy nő egy kiszáradt kerti csapból előszedett 4 kígyót, és elkezdte őket a fejüknél fogva a földhöz verni. Majd láss csodát, megint lett víz, ami levezetett egészen a tengerpartig, és le is csónakáztunk. Hirtelen egy magas helyen találtam magam, ahonnan mindent láttam magam körül: a tengert, a házakat, és a hangyaméretű embereket.<br />A következő jelenet: kopogtatócédulát gyűjtő emberkékkel beszélgetek, erélyesen. Majd azon veszem észre magam, hogy ugyanezeken az embereken fennhangon röhögök, mert esnek-kelnek a hóban. És konkrétan erre ébredtem fel, hogy hangosan röhögök.. Furcsa, nem? :)Buchttp://www.blogger.com/profile/10441357876444969822noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-11290721263458763192010-02-22T20:48:00.000+01:002010-02-22T20:49:40.412+01:00Álmok olaszból<div style="text-align: justify;">Új hely, új álmok. Először valami olyasmit álmodtam, hogy hárman „betörtünk” egy házba valahol a Kisdeindolhegyhát-dűlő környékén. Az egyik ember, aki ott volt, gyakorlatilag nem is szerepelt az álmomban, csak tudtam, hogy ott van végig. A másik ember, olyan ember volt, mint a Pici, csak nagy. A behatolásunk célja egy egyetemi tanár házába az volt, hogy valami anyagot becsempésszünk. A srác amolyan Picis felesleges titkolózással nem akarta elárulni, hogy kihez is megyünk épp, de mikor megkérdeztem a tantárgyat, és a válasz alapján rávágtam, hogy dr. Fülöp László, lehajtott fejjel ment tovább. Bementünk, és a Bálinték faháza 1.0 volt a célpont. Tudtuk, hogy van kutya, de legnagyobb meglepetésünkre nem jelent meg. Végrehajtottuk a feladatot, és kijöttünk, majd felébredtem.<br />Miután visszaaludtam, azt vettem észre, hogy a Galéria bár mellett áll a Suzi, és lapos az egyik kereke. Megnézem, és egyértelműen kiszúrták, méghozzá egy <> alakú dinnyelékelővel. Rögtön elkaptam a közelben játszó kisgyereket, és addig faggattam dühösen, míg végül megtört, és elárulta, hogy ki tette. A következő pillanatban a Zipernowsky első emeletén találtam magam, munka közben, és kerestem azt a szemetet. A földszinten tudtam, hogy a kőműveseink dolgoznak. Megtaláltam a célpontjaimat, akiket miután kérdőre vontam, rögtön mindhárman rám támadtak. Az első két gyereket gyakorlatilag azonnal lecsaptam, ám a harmadik srác nálam ugyan alacsonyabb volt, de vasgyúró alkata kétszer szélesebb volt az átlagnál. Kb., mint ha a Kesze és én egymás mellé állnánk. Mikor lecsaptam a második gyereket, rögtön kaptam tőle egy akkorát, hogy elestem. Kiabáltam a lentieknek, hogy jöjjenek segíteni, mert hárman támadtak rám, de nem hallottak meg. Láttam lelki szemeim előtt, hogy vidáman beszélgetnek tovább, miközben én a földön fekszem. A három szemét pedig elkezdtek rugdosni.<br />Felébredtem. Ez volt az első alkalom, hogy álmomban nem én nyertem. Nyilván azért van, mert távol vagyok a biztonságos otthontól…</div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-25648845576503328962010-02-07T19:14:00.003+01:002010-02-08T09:15:26.170+01:00Óriáskígyó<div style="text-align: justify;">Már régóta várom, hogy legyen egy olyan álmom, amit leírhatok itt, de ha tudom, hogy egy ilyen ijesztő álmom lesz, akkor nem vártam volna ennyire...<br /><br />Kirándultunk valahol a Mecsekben, de azt nem tudom, hogy kik voltak ott. Öcsém, Farkas, Sofi és én biztosan, Tomi talán. De sokan voltunk. Az egész erdő szoba-szerű volt (ezt nem tudom pontosabban megfogalmazni), és amikor felértünk egy lépcsőn (?!) egy, a hegyoldalban lévő árok alá/mellé, akkor úgy döntöttünk, hogy pihenünk egy kicsit. Jó idő volt, az erdő trópusi erdőnek tűnt. Én az árok jobb oldalán feljebb láttam egy hatalmas kígyót. Úgy gondolom, hogy senki más nem vette akkor észre, csak én. De én sem igazán törődtem vele, mert tudtam, hogy nem felénk tart, hanem felfelé mászik. Nem igazán tudom, hogy honnan tudtam, mert a feje nem látszott, így nem tudhattam, hogy hol az eleje, de valószínűleg láttam, hogy mozog, és felfelé tart.<br />Minden rendben volt, egészen addig, amíg az öcsém úgy nem döntött, hogy feljebb megy pihenni egy kicsit. Ekkor kezdtem el egy kicsit izgulni, mert pont az ároknak azt az oldalát választotta, ahol a kígyó tartott felfelé, csak ő még feljebb mászott, és lepihent. Nem vette észre a kígyót. Én vártam egy kicsit, de aztán már elég ideges voltam, így szóltam neki, hogy jó lenne, ha lejönne onnan a kígyó miatt. Azért nem szóltam neki korábban, mert tudtam, hogy milyen makacs, és tuti nem hallgat rám.<br />Szóval felmásztam én is, és figyelmeztettem. De akkor a kígyó már felért, elég közel hozzánk. Kitátott szájjal vetette magát Peti után, de ekkor még megúsztuk, lementünk a többiekhez. Ekkor számukra is kiderült, hogy van a közelünkben egy óriáskígyó, de mindenki elég nyugodt maradt, csak én éreztem veszélyesnek a helyzetet. Olyannyira, hogy amikor Peti úgy döntött, hogy felmegy megkeresni, senki nem akarta megakadályozni, csak én - de persze nem hallgatott rám.<br />Senki nem tartott vele, azért annyira nem voltunk bátrak. Eltelt egy kis idő, vártuk, hogy visszaérjen, de nem történt semmi. Én már roppant ideges voltam, mondtam, hogy keressük, meg, de a többiek nyugtattak, hogy úgysincs semmi baja, valószínűleg meg sem találta. De végül én elindultam, a többiek utánam jöttek. Nemsokára megtaláltuk, egy fotelban (?!) feküdt, de amikor közel értünk, akkor felkelt, alig élt, és mutatta a hátát, amin két marásnyom volt - megharapta a kígyó. Hogy hogyan menekült meg, azt most sem tudom.<br />Először Farkas Skodáján akartuk kórházba vinni, de aztán úgy döntöttünk, hogy Sofi Suzukija gyorsabb.<br /><br />És itt felébredtem. Először azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Tök sötét volt, pedig nem szoktuk behúzni a sötétítőt, így először arra gondoltam, hogy Sofi lefekvés előtt behúzta, csak én nem ébredtem fel rá. De aztán rájöttem, hogy nem Kertiben vagyok, hanem Anyuéknál, mert előző este tollasozni voltam, és ilyenkor ott szoktam aludni, mert az közelebb van.<br />Ennyire álmot szerintem még nem éltem át, mint ezt. Nagyon izgultam, vert a szívem, pánikoltam. Gondoltam megnézem, hogy Petivel minden rendben van-e, de nem volt az előszobában a kabátja, nem volt a kulcsa az akasztón (Anyu régi szobájában alszom mostanában, miután Anyu átköltözött az én régi szobámba). Hajnali 5:20 volt, gondoltam, hogy nem aludt itthon - állítólag mondta is előző este, csak én nem hallottam. Kicsit olvastam, mert nem mertem rögtön visszaaludni. Félálomban pedig még úgy okoskodtam, hogy az óriáskígyó harapása nem mérgező, hisz az erejével öl, nem a mérgével, így Peti tuti megússza a dolgot. Egy óra múlva kelnem kellett, de olyan iszonyatos fejfájásom volt, hogy muszáj volt egy fejfájás csillapítóval kezdenem a napot.<br /><br />Ha kígyóval álmodik az ember, az állítólag azt jelenti, hogy irigy rá valaki...</div>Zsuhttp://www.blogger.com/profile/01449616527125085843noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8894515199599839447.post-22965690187937081422010-02-01T14:20:00.003+01:002010-02-01T15:30:31.582+01:00Zombie-landAz egész álom a közeljövőben játszódik, méghozzá egy éven belül.<br /><div style="text-align: justify;">Akárcsak a filmekben, senki nem tudja, hogy hogyan és miért, de elszabadul a földi pokol, és az egész világot zombik lepik el.<br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqn-zdOZtdU8dYUNzoNR7XhBWNg0eMPJZ1gRNxfKJ3tXOUUz5VsxTNa_dcIhJ0rE1Xqp0OXlaKWsjMKa6-wvfeaPgSAFt3rNx1KhLqgpz2XaDFwIXgJIMANtgu3u0nUIDUr7XeNSFGbnw/s1600-h/zombi.jpg"><img style="margin: 0pt 0pt 10px 10px; float: right; cursor: pointer; width: 258px; height: 320px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqn-zdOZtdU8dYUNzoNR7XhBWNg0eMPJZ1gRNxfKJ3tXOUUz5VsxTNa_dcIhJ0rE1Xqp0OXlaKWsjMKa6-wvfeaPgSAFt3rNx1KhLqgpz2XaDFwIXgJIMANtgu3u0nUIDUr7XeNSFGbnw/s320/zombi.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5433282306896984962" border="0" /></a>Tartózkodási helyem az Amerikai Egyesül Államok egyik városa. Nyári meleg van. Pár túlélővel együtt gyalogosan megyünk a főutcán. Körülöttünk kihalt, középmagas irodaépületek és közintézmények. Az egész városban sehol egy lélek rajtunk kívül. Azaz nem olyan lelkel, mint akiket eddig ismert az emberiség. Fegyvereink tűzerejéről tudjuk, hogy már egy kisebb csapat zombi ellen sem elegendő, azonban nincs más esélyünk, megyünk előre. Pár kilométerre van már csak a cél, ahol a hírek szerint a túlélők szervezetten gyülekeznek.<br />Aggasztó a csend. Nincsenek madarak, nincsenek kutyák, nincsenek emberek az utcákon, akik beszéde betöltené a teret, még a rádió sem szól sehol. Csak a nyomasztó csend van. TV adást sem volt már napok óta. Lépteink neszét csupán egy-egy elhaló, mély idegen morgás töri meg. Tudjuk honnan jön, tudjuk hogy egy vagy több zombi a gazdája, és csak reméljük, hogy nem találkozunk vele.<br />Hirtelen megérkezünk a célunkhoz. A barikádok vastag és magas, ám rozsdás falát hatalmas vasdarabokból építették. Talán repülőgép és hajódarabokra lehet ráismerni, azonban nem látom közelről, mert körülvesz minket a tömeg, mégis láthatóan a gyorsaság volt a legfontosabb állításukkor. A tömeg csupa hozzánk hasonló emberekből áll. Túlélők. Mind tudják, hogy nagy a baj, mind tudják, hogy bármikor megtámadhatnak bennünket a zombik, és mind sejtik, hogy valószínűleg már csak napjaik vannak hátra, ám mégsem látni közöttük egyetlen embert sem, aki feladta volna. Nem ünneplik a megérkezésünk, csak tudomásul veszik, hogy újabb túlélők érkeztek. Az ott töltött pár nap alatt, csak pár, kisebb csoportban próbálkozó zombit láttam a barna falak előtt.<br />Néhány nap múlva egy hajó kötött ki, a fedélzetén rengeteg túlélővel. A kapitánnyal folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a kezdetekkor épp a tengeren voltak, és amikor megtudták mi a helyzet, úgy döntöttek, hogy addig nem jönnek szárazföld közelébe, amíg csak lehet. Igazuk volt, egyetlen embert sem vesztettek. Két hónapja azt sem tudják, hogy vége-e a veszedelemnek, vagy már mindenki meghalt, de amíg volt készletük, nem kockáztattak.<br />A várost a hátunk mögött hagytuk, és hazaindultunk Európába. A kikötőből kifutva még láttuk, hogy az üresen hagyott menedékünk hogyan lepik el a zombik otthagyott emberek hústát keresve. Szerencse, hogy mind felfértünk.<br />Amerika végleg elbukott, azóta sem hallottunk túlélőkről.<br />Európában sem volt rózsás a helyzet. Az emberek 70%-a fertőzötté vált vagy a fertőzöttek áldozatává. Már tél volt, mire Pécsre értem. A jármű, amin túlélőket keresve utaztunk egy félbevágott üzemanyag-szállító kamion vontatmánya volt, megspékelve néhány traktorkerékre emlékeztető, szabályozható nyomású kerékkel.<br />Megérkeztünk a Jakabhegyi úti házunkhoz. Tekintetem először a kéményt fürkészte. Bekövetkezett, amire már fel voltam készülve, nem volt füst. A kocsiból a kerítésre, onnan a teraszra másztam rögtön. Az ablakon belesve nem láttam jelét életnek, és mikor tenyeremet a már régen kihűlt falra tapasztottam, tudtam, nem érdemes bemennem.<br />Folytattuk hát utunkat egy új, megtépázott világ felé, mely egyben reményeket tartalmazott számunkra.<br /></div>Sofőrhttp://www.blogger.com/profile/17552960198157132747noreply@blogger.com2