a gyilkos

Nem sok mindenre emlékszem a tegnapi álmomból, de ez a kevés dolog is elég izgalmasra sikerült…. legalábbis számomra.
Valami olyasmi volt hogy egyszervoltholnemvolt egy általános iskola, a megnemmondom melyik városban. Napvilágot kapott egy bizonyos hír miszerint egy elvetemült sorozatgyilkos garázdálkodik abban az általános iskolában. A tornateremben végezte ki brutálisan legújabb áldozatát, de ezúttal akarva vagy akaratlanul is,  elgondolkodtató bizonyítékokat hagyott a helyszínen.
Én abban a városban kezdő újságíróként próbáltam szerencsét, és nekem is a fülembe jutott egy-két kósza információ, így kapva az alkalmon, két kollégámmal, barátommal karöltve bátran nekivágtunk, hogy felderítsük a nyomozás részleteit.
A tornaterem bejáratánál állok, engedélyt kaptam a belépésre, kérdések feltevésére. A nyomozást nem más vezette mint Stephen Rea a V mint vérbosszú c. filmszerepéből szökve álmomba.  Már rohantam is be hozzá, de láttam elkeseredett arcát, csak búsan néz a lábai elé, a gyilkos által otthagyott bizonyítékokra. A torna terem parkettája még csillogott az áldozat vérétől, a halál és az elkeseredettség reménytelen szaga megcsapta orromat.
Lenéztem. Mindenütt rajzok hevertek. Finch felügyelő szerint, egyes rajzok a következő áldozatra mutatnak. Egy lányt ábrázol némelyik (aki egy ismerősöm nevetnemmondokpersze). Több mint valószínű a gyilkos szerelmes ebbe lányba, hiszen oly áhítattal és részletességgel vannak kidolgozva művei – motyogja kérdezés nélkül, majd folytatja – valamint a további rajzok skizofréniára utalnak, a gyilkos őrült, a szó minden értelmében, groteszk, összefüggéstelen arcokkal van tele a padló. Közelebb hajolok hogy megtekintsem a rajzokat:

Igen, az én rajzaim még általános iskolából… hideg verítékben fürödve ébredtem.