Tenger

Sajnos nem emlékszem a teljes álomra.

A lényeg, hogy fürödtem a tengerben. Vize kristálytiszta, még a közelben pancsoló ember és gyerektömeg ellenére is. Érdekes módon a víz állaga fel sem tűnt: nem éreztem, hogy vízben lennék, inkább, mintha egy matracról lógattam volna a lábam. Ekkor kaptam észben, hogy milyen kár, hogy nincs nálam a vízálló fényképezőgépem, amit eredetileg pont egy (meg nem valósult) tengerparti kirándulás miatt vettem.

A következő pillanatban már egy szórakozóhely mozgalmas folyosóján vagyok, és próbálom a bátyámtól megtudni, hogy vajon a sós víz tényleg kevésbé bántja a szemet, mert szeretném megnézni a víz alatti világot. Eleinte türelmesen várom, hogy rám is odafigyeljen, de mivel ez nem következik be, megpróbálom magamra terelni a figyelmét, azonban akárhogy igyekszem, észre sem vesz, mintha ott sem lennék. Próbálkozásaim egyre kétségbeesettebbek, és egyre kellemetlenebbek ahogy próbálkozom. Közben az ablakon kinézek, és vágyódva tekintek a csalogató, kristálytiszta tengerre, mely szépsége sziréneket megszégyenítő erővel hívogat...

Vízipisztoly

Álmomban épp a boltban (SAGE Comp Kft. - a fizetett reklám helye! :P) vagyok, mikor bejön egy fiatal kis suttyó kölyök, és köszönés helyett nekiáll vízipisztolyával körbespriccelni az egész boltot!

Természetesen azonnal pattanok fel, és közben üvöltöm, hogy az anyukájának a szakmája az egyik legősibb szakma a világon. Kiszalad a boltból, én természetesen utánafutok. Ekkor ahelyett, hogy elszaladt volna, a lehető legpofátlanabb megoldást választja: visszaszalad a boltba, és újra nekiáll spriccelni!

Persze azonnal elkapom a grabancát, de ekkor egy pillanatra elgondolkodom: most mit is csináljak ezzel a gyerekkel? Mégsem verhetem laposra, bár kétségtelenül megérdemelné! Ettől még mérgesebb lettem, olyannyira, hogy fel is ébredtem...

Szerintem álomtól ennyire ideges még nem lettem, 3:30-tól egészen 4:30-ig forgolódtam mérgemben, mire végre sikerült elaludnom, és közben azon gondolkoztam, hogy valójában mit tennék egy ilyen helyzeten?

Ti mit tennétek? Várom a kommenteket! :)

Zokni

Magára az álomra nem is emlékszem, csak arra, hogy a zoknis lábamra húztam szandált, és ez miatt nagyon elszégyelltem magam. Még reggel ébredés után is furán éreztem magam...

Gázolás

A Suzukimmal épp elmentem a Keszéért, és már a Magyarürögi úton mentünk Uránváros felé, mikor megláttam, hogy áll egy autó az úton. Egy '90-es évek elejei kiskocsi volt (talán Corsa). Érdekes módon a színére nem emlékszem, de pirosra tippelnék.

Az autó előtt egy 40-es, alacsony, duci (a tipikus dada-alkat) állt, és sírt. Megálltam mögötte, és azonnal kiszálltam. Keszének még visszaszóltam, hogy maradjon, megnézem mi a helyzet...

Amikor előre értem láttam, hogy a nő erősen sokkos állapotban csak áll, és sír. Az okát nem kellett sokat keresnem, ugyanis az autó eleje alatt ott feküdt egy ember. Lábbal előre kilógott a kocsi alól, feje viszont már az utastér alá is elért, a belső szervei lógtak ki oldalra és az aszfalton terültek szét. A nő a beleset óta összesen annyit csinálhatott, hogy kartondobozokat pakolt az áldozat elé, hogy ne lássa.

Megkérdeztem tőle, hogy hívott-e már mentőt, de nem tudott válaszolni. Elrángattam a kocsi elől a legközelebbi ház bejárati ajtaja elé, és becsengettem. Kijött a tulaj, kértem tőle, hogy had hívjak mentőt, majd elővettem a mobilom, és már beszéltem is a mentősökkel. Feltűnt, hogy biztos nem a 112-t hívtam, azt ugyanis rendőr veszi fel, most viszont a mentősök központjával beszéltem. Elmondtam minden ilyenkor kötelező adatot (mi történt, és hol), és hogy a gázoló nő sokkos állapotban van, mikor egy hatalmas csattanást hallottam.

Felnéztem, és láttam, hogy a sötétedés miatt valószínűleg egy a kelleténél gyorsabban haladó autós nem vette észre, hogy a balesetes autó mögött áll 2-3 autó, és a leghátsóba belerohant. Már láttam is lelki szemeim előtt, hogy megint megállok valakinek segíteni, és összetörik az autómat... Ránéztem Keszére, és mutattam neki, hogy álljon át a balesetet szenvedett autó elé, és a szemében láttam, hogy az én autómnak nem lett baja.

Feltűnt, hogy a csattanás miatt leraktam a telefont, ezért újra felhívtam a mentősöket, akik már tudták, hogy én hívom őket. Azt kérdezték, hogy van-e még valami, amit el akarok mondani?

- Igen - feleltem - az elütött férfi belei az úton vannak.

Válasz ugyan nem érkezett, de tudtam, hogy a mentősök amint ezt megtudták, a padlógázról azonnal normál tempóra váltanak...

A minap azt álmodtam, hogy terhes vagyok. :)
Az egész nem volt egy hosszú álom, a hajnali félkómás állapotban álmodhattam, mert a végén felébredtem, és világos volt. És nem voltam terhes, hanem piszkosul kellett pisilnem. :D
Valószínűleg ezt a hasfeszülést éreztem/álmodtam terhességnek. :P Furcsa volt, mert még nem lett volna szabad látszania, hisz úgy gondoltam, hogy csak nem sokkal korábban foganhatott. És mégis eléggé dudorodott. Valakinek mutattam is (bár titokban kellett volna még tartani, de hát nem lehetett), és rögtön mondta, hogy látszik a kis lábacskája is, ahogy nyújtózik. És lenéztem, és egyértelműen látszott a hasam alsó felén, hogy az ott egy talp. Nyomta kifelé. De ez persze szintén nagyon furcsa volt, hisz még nem lehetett volna akkora, hogy végtagjai legyenek, nem ám ujjai. :)
Aztán ahogy ébredeztem, már éreztem, hogy nem vagyok terhes. Arra viszont jó volt a dolog, hogy teszteljem, hogy jó érzés lenne, pozitívan állnék a dologhoz. Régebben is álmodtam már ezt kb ugyanígy, de utána örültem, hogy nem vagyok terhes.
Lehet, hogy lassan itt az idő?

Álom, bár ne álom

Patacson vagyok, ahol régen laktunk, amikor még egyben volt a család. Épp az egyik legjobb jóbarátommal beszélek neten, kérdezi a komposztálás csínnyát-bínnyát. Mostanában az Ökológia az építészetben I. tantárgyam miatt utána kellett néznem ennek a dolognak, így tudtam neki szakszerűen válaszolni.

Patacson a sok újonnan felépült társasáházak között megbújik egy elég terebélyes rét a domboldalban. Amikor kicsik voltunk mindig annak a közepére építettünk bunkit, hol fából, hol a földbe ásva, hol az építkezésekről csent téglából. Épp arra sétálok egyik nap és látom hogy a barátom építkezik oda. Szépen, gondosan megtervezett komposztáló funkcióval kiegészített ilyen nyári lakóházat épít a saját kezével egyedül. Nagyon büszke vagyok rá. Titokban építkezik, az apja mit sem tud róla, de remélem ezzel az Ő büszkeségét is elnyeri, ha majd készen lesz. Körbejárom az építkezést, minden nagyon klafa. Segítek neki kicsit pakolászni, majd hazamegyek lefeküdni aludni.

Riadtan ébredek, a szívem 2000-es fordulatszámon lüktet, szinte fáj, alig kapok levegőt. Nem a patacsi lakásban lévő ágyamban vagyok, hanem a rét egyik szélén a nyirkos fűben, a hűvös pislákoló hajnalban. Ahogy felnézek a rét túloldalán, a távolban azt a pollackos lányt pillantom meg akivel mostanában sokat dumálok, abban az épületben amit a barátom már felépített. Ő is épp riadtan ébredt, a kis takarója aranyosan még a fején úgy néz rám, messze a rét túloldaláról. 

Attól függetlenül hogy olyan messze van, megszólítom:

- Vágyom rád. A szívem majd kettéhasad.

- Akkor gyere át! - válaszolta is határozottan, de álmoskásan.

Egy szempillantás alatt ott vagyok. Rögtön be is bújunk az ágyába, hogy együtt aludjunk tovább, és már nem nélkülözve egymás kölcsönösen vágyott érintését. Vadul csókol. Én csak győzöm fogadni, viszonozni azt a szenvedélyt amivel átölel teljes erőből. Azon gondolkodom hogy vajon álmodom-e. - Kérlek, add hogy ez ne álom legyen. - szugerálom erősen. Érzem minden egyes forró csókját, bőrének tapintását, ellenállhatatlan illatát. - Ez nem álom - konstatálom végre megnyugodt szívvel.

Szóba hozom a pasiját, bár igazából annyira nem izgatott a dolog, de azért mégis rá kell kérdeznem hogy akkor ezt most végülis hogy gondolja, mégis mit jelentek én neki. Zavartan fölpattan az ágyból, és már öltözködik is, és csak annyit mond mennie kell. Na mondom az frankó….

Hazamegyek hogy megborotválkozzam. Otthon feszült a hangulat, bentről hallani hogy a szomszédok kint veszekednek valamiért. A családom rám is neheztel a lány miatt, de nem mondják ki, csak érezni lehet a levegőben. A bátyám szobájában haverom ül a gép előtt. Kérdőre is von hogy mégis hogy gondoltam én ezt, mintha az Ő exe lenne az a lány, de persze semmi köze hozzá. Komolytalannak ítélem a helyzetet, és mennék már borotválkozni, de elkezd bőgni és azt mondja:

- Kérlek, foglakozz velem!

- Jólvan, várjál csak még előtte megborotválkozom.

Végre sikerült eljutnom a fürdőig, a tükör elé, de éppen hogy csak bekapcsolnom a villanyborotvámat már hallok is kívülről nagy ordibálást, hepajt. A szomszédok összeverekedtek, anyám üvölt mint egy eszelős. Mindenesetre nyugodtan befejeztem a dolgomat, utána nézek ki hogy mégis mi történt.

Kintről a hátsó kertből szólt a csetepaté, az ahhoz vezető út át a konyhán vezet, ahol a lányt pillantom meg ülni az étkező asztalnál. Arca a tenyerében, hogy jééézusom hová keveredett. Tovább mentem ki az erkélyre. Az ikertesóm épp úgy gondolta hogy beszáll a történésekbe a saját véleményével, és erőszakos hozzállásával, de ráordítok teljes haragomból hogy azonnal jöjjön be. Nem akartam még jobban égni a családom miatt a lány előtt. Vissza is megyek a konyhába hogy valahogy megmagyarázzam neki a dolgot, de már nem találom sehol…

Felébredek.