Álom, bár ne álom

Patacson vagyok, ahol régen laktunk, amikor még egyben volt a család. Épp az egyik legjobb jóbarátommal beszélek neten, kérdezi a komposztálás csínnyát-bínnyát. Mostanában az Ökológia az építészetben I. tantárgyam miatt utána kellett néznem ennek a dolognak, így tudtam neki szakszerűen válaszolni.

Patacson a sok újonnan felépült társasáházak között megbújik egy elég terebélyes rét a domboldalban. Amikor kicsik voltunk mindig annak a közepére építettünk bunkit, hol fából, hol a földbe ásva, hol az építkezésekről csent téglából. Épp arra sétálok egyik nap és látom hogy a barátom építkezik oda. Szépen, gondosan megtervezett komposztáló funkcióval kiegészített ilyen nyári lakóházat épít a saját kezével egyedül. Nagyon büszke vagyok rá. Titokban építkezik, az apja mit sem tud róla, de remélem ezzel az Ő büszkeségét is elnyeri, ha majd készen lesz. Körbejárom az építkezést, minden nagyon klafa. Segítek neki kicsit pakolászni, majd hazamegyek lefeküdni aludni.

Riadtan ébredek, a szívem 2000-es fordulatszámon lüktet, szinte fáj, alig kapok levegőt. Nem a patacsi lakásban lévő ágyamban vagyok, hanem a rét egyik szélén a nyirkos fűben, a hűvös pislákoló hajnalban. Ahogy felnézek a rét túloldalán, a távolban azt a pollackos lányt pillantom meg akivel mostanában sokat dumálok, abban az épületben amit a barátom már felépített. Ő is épp riadtan ébredt, a kis takarója aranyosan még a fején úgy néz rám, messze a rét túloldaláról. 

Attól függetlenül hogy olyan messze van, megszólítom:

- Vágyom rád. A szívem majd kettéhasad.

- Akkor gyere át! - válaszolta is határozottan, de álmoskásan.

Egy szempillantás alatt ott vagyok. Rögtön be is bújunk az ágyába, hogy együtt aludjunk tovább, és már nem nélkülözve egymás kölcsönösen vágyott érintését. Vadul csókol. Én csak győzöm fogadni, viszonozni azt a szenvedélyt amivel átölel teljes erőből. Azon gondolkodom hogy vajon álmodom-e. - Kérlek, add hogy ez ne álom legyen. - szugerálom erősen. Érzem minden egyes forró csókját, bőrének tapintását, ellenállhatatlan illatát. - Ez nem álom - konstatálom végre megnyugodt szívvel.

Szóba hozom a pasiját, bár igazából annyira nem izgatott a dolog, de azért mégis rá kell kérdeznem hogy akkor ezt most végülis hogy gondolja, mégis mit jelentek én neki. Zavartan fölpattan az ágyból, és már öltözködik is, és csak annyit mond mennie kell. Na mondom az frankó….

Hazamegyek hogy megborotválkozzam. Otthon feszült a hangulat, bentről hallani hogy a szomszédok kint veszekednek valamiért. A családom rám is neheztel a lány miatt, de nem mondják ki, csak érezni lehet a levegőben. A bátyám szobájában haverom ül a gép előtt. Kérdőre is von hogy mégis hogy gondoltam én ezt, mintha az Ő exe lenne az a lány, de persze semmi köze hozzá. Komolytalannak ítélem a helyzetet, és mennék már borotválkozni, de elkezd bőgni és azt mondja:

- Kérlek, foglakozz velem!

- Jólvan, várjál csak még előtte megborotválkozom.

Végre sikerült eljutnom a fürdőig, a tükör elé, de éppen hogy csak bekapcsolnom a villanyborotvámat már hallok is kívülről nagy ordibálást, hepajt. A szomszédok összeverekedtek, anyám üvölt mint egy eszelős. Mindenesetre nyugodtan befejeztem a dolgomat, utána nézek ki hogy mégis mi történt.

Kintről a hátsó kertből szólt a csetepaté, az ahhoz vezető út át a konyhán vezet, ahol a lányt pillantom meg ülni az étkező asztalnál. Arca a tenyerében, hogy jééézusom hová keveredett. Tovább mentem ki az erkélyre. Az ikertesóm épp úgy gondolta hogy beszáll a történésekbe a saját véleményével, és erőszakos hozzállásával, de ráordítok teljes haragomból hogy azonnal jöjjön be. Nem akartam még jobban égni a családom miatt a lány előtt. Vissza is megyek a konyhába hogy valahogy megmagyarázzam neki a dolgot, de már nem találom sehol…

Felébredek.