távol egy új lány

Valami álmot láttam az éjszaka. Eképp zajlott:

A barátaimmal nyaralok. Nem tudom pontosan hol is pontosan, de a háttérben hatalmas apartmanok, gyönyörű szép  hamvas, sivatagos dombok, mintha a tenger zavartalan víztükrén úsztak volna. Lebilincselő látvány. A Picit mintha láttam volna valahol, de tudom hogy itt vannak a többiek is, egyszerűen csak érzem hogy nem egyedül jöttem. Ilyen kerti partyba vagyunk, kicsit talán még olyan rockmaratonos is. Szól a zene, sörpadok, dumálás, iszogatás. Tudomásomra jut hogy ez egyik padon egy új leányzó üldögél. Senki sem tud róla igazán semmit se nem, de köze van Németországhoz az tuti. Talán ott nőtt fel, vagy jól beszél németül, valami ilyesmi. Odamegyek hát hozzá hogy megismerjem. Eszembe sem jut mást csinálni, ez csak úgy adja magát, mintha teljesen természetes lenne hogy őt meg kell hogy ismerjem. Leülök mellé és beszélgetünk. Meglepően tapasztalom hogy nagyon jól érzem magam vele. Kedves, vicces, talpraesett lány. Nem emlékszem az arcára, azt valahogy nem látom, el-el takarja szép egyenes haja, melynek színét sem tudom megállapítani a fáklyás grillpartis fényviszonyok között. Épp egy mondatában van, mikor megfogom a kezét. Kicsit zavartan, de annál is inkább kellemesen tapasztalta bátorságomat, és közeledésemet. Átkulcsolja erősebben ujjaimat, ujjaival. Átölelem és együtt vagyunk. Nem gondolkozom azon, ki és miért, hogyan történhetett, csak egyszerűen jól érzem magam vele, és ő is velem, a mosolya elkápráztat.

A háttérből elősétál az exbarátnőm. Azt hiszem sejtettem hogy itt bóklászik Ő is valahol, de ez sem keltett bennem túl sok aggodalmat. Látja hogy együtt vagyok a lánnyal, de nem mutat túlzott érdeklődést efelé a tény felé. Csak leül mellénk. Leül mellém és a fülembe súgja:

- Ma este nálam alszol!

Nem tudtam hirtelen mit reagáljak erre. Talán a féltékenység beszél belőle, sosem tapasztaltam tőle ilyen határozottságot, és talán éppen ezért, nagyon jól esett. Mindenesetre míg ezen tanakodtam, már az exem autójában találtam magam az anyósülésen. Hihetetlen mennyire szép a táj, a homokdűnék, és a kanyargó út, a nap sugárzik önfeledten, már csak a Stingtől a Desert Rose c. szám hiányzik komolyan mondom. Úgy érzem a beparancsolt estén már túl vagyunk, és a reggelt átölelve tartunk valamerre. Az exem vezet és arról magyaráz hogy az a "német" csaj igazából nagyon gáz, és nem kéne vele foglalkoznom, vaj van a füle mögött, óva int tőle engem, meg hasonló dolgok. Meghallgattam türelmesen, de nem váltott ki belőlem túl sok jót ezzel, és talán én kértem, talán ez volt a cél, de kirakott a sivatag közepén.

Egy kicsit könnyebb vagyok, annyira szép itt minden. A háttérben, a dombok tetején egy villát pillantok meg, odasétálok hát. Úgy látom ez a volt főnököm András háza, de Ő nem volt otthon. Úgy érzem nagyon jó fej volt hozzám az elmúlt időszakban, sőt eszembe jut mikor a vállamat érinti kezével, megköszönvén kiváló munkám, és a sok baráti, személyes beszélgetés, eszembe jut hogy ez az egész több mint vállalkozó és alvállalkozó kapcsolat. Ezen a gondolat síkon haladva, úgy gondolom viszonzom kedvességét, és meglepem valami ajándékkal, mire hazaér, örüljön. Ez abban a formában jelenik meg nálam, hogy a dolgozó szobája falára, a számítógépe mellé, a falra újságpapírokat ragasztok, egy Őt ábrázoló kép alá, elég nagy felületen. Hogy az újságcikkek miről szóltak azt nem nézem, valahogy a kompozíciót, meg a szándékot tartom fontosnak. Elhagyom a házat, és azon gondolkodom vajon tetszeni fog neki, lehet hogy béna meg nincs sok értelme, de talán a szándékot érted.

Visszasétálok az apartmanhoz ahol volt a grillparty, és hát keresem a "német" csajszit de sehol sem találom. Az épület belső udvarában több soros ilyen kirakodós bazár standok várják az érdeklődőket. Az egyik külföldi árus jön oda hozzám, és mutogat Nekem hogy a biciklim útban van és nem tud kipakolni. Hogyan került oda a biciklim, így utólag fogalmam sincs, de ott volt és útban volt bizony. Így fogom és szétszerelem, majd leviszem a lépcsőházon keresztül az udvarba. Épp jön föl egy srác, öcsém régi nagy haverja, akivel én szinte semmit sem beszéltem, de most mégis úgy szólt hozzám mintha régi nagy cimborák lennénk. Nagy pöffeszkedve meséli királyi életét, de én csak tovább hajtom azzal a gondolattal hogy biztos nem engem keres, nem kell a felszínes barátkozós duma, menjen csak tovább a többiek bent vannak.

Fel is megy a lépcsőn, de azonnal váltja az én barátom. Középiskolai évfolyamtársam és a fősulin csoporttársam. Valamit kétségbeesetten közöl velem, mintha baj lenne, figyelmeztetés, vagy talán hogy visszajött a csajszi akit keresek. Nem nagyon értettem mert már csörgött a telefonom. Anyám hívott, arra ébredtem.