távol egy új lány

Valami álmot láttam az éjszaka. Eképp zajlott:

A barátaimmal nyaralok. Nem tudom pontosan hol is pontosan, de a háttérben hatalmas apartmanok, gyönyörű szép  hamvas, sivatagos dombok, mintha a tenger zavartalan víztükrén úsztak volna. Lebilincselő látvány. A Picit mintha láttam volna valahol, de tudom hogy itt vannak a többiek is, egyszerűen csak érzem hogy nem egyedül jöttem. Ilyen kerti partyba vagyunk, kicsit talán még olyan rockmaratonos is. Szól a zene, sörpadok, dumálás, iszogatás. Tudomásomra jut hogy ez egyik padon egy új leányzó üldögél. Senki sem tud róla igazán semmit se nem, de köze van Németországhoz az tuti. Talán ott nőtt fel, vagy jól beszél németül, valami ilyesmi. Odamegyek hát hozzá hogy megismerjem. Eszembe sem jut mást csinálni, ez csak úgy adja magát, mintha teljesen természetes lenne hogy őt meg kell hogy ismerjem. Leülök mellé és beszélgetünk. Meglepően tapasztalom hogy nagyon jól érzem magam vele. Kedves, vicces, talpraesett lány. Nem emlékszem az arcára, azt valahogy nem látom, el-el takarja szép egyenes haja, melynek színét sem tudom megállapítani a fáklyás grillpartis fényviszonyok között. Épp egy mondatában van, mikor megfogom a kezét. Kicsit zavartan, de annál is inkább kellemesen tapasztalta bátorságomat, és közeledésemet. Átkulcsolja erősebben ujjaimat, ujjaival. Átölelem és együtt vagyunk. Nem gondolkozom azon, ki és miért, hogyan történhetett, csak egyszerűen jól érzem magam vele, és ő is velem, a mosolya elkápráztat.

A háttérből elősétál az exbarátnőm. Azt hiszem sejtettem hogy itt bóklászik Ő is valahol, de ez sem keltett bennem túl sok aggodalmat. Látja hogy együtt vagyok a lánnyal, de nem mutat túlzott érdeklődést efelé a tény felé. Csak leül mellénk. Leül mellém és a fülembe súgja:

- Ma este nálam alszol!

Nem tudtam hirtelen mit reagáljak erre. Talán a féltékenység beszél belőle, sosem tapasztaltam tőle ilyen határozottságot, és talán éppen ezért, nagyon jól esett. Mindenesetre míg ezen tanakodtam, már az exem autójában találtam magam az anyósülésen. Hihetetlen mennyire szép a táj, a homokdűnék, és a kanyargó út, a nap sugárzik önfeledten, már csak a Stingtől a Desert Rose c. szám hiányzik komolyan mondom. Úgy érzem a beparancsolt estén már túl vagyunk, és a reggelt átölelve tartunk valamerre. Az exem vezet és arról magyaráz hogy az a "német" csaj igazából nagyon gáz, és nem kéne vele foglalkoznom, vaj van a füle mögött, óva int tőle engem, meg hasonló dolgok. Meghallgattam türelmesen, de nem váltott ki belőlem túl sok jót ezzel, és talán én kértem, talán ez volt a cél, de kirakott a sivatag közepén.

Egy kicsit könnyebb vagyok, annyira szép itt minden. A háttérben, a dombok tetején egy villát pillantok meg, odasétálok hát. Úgy látom ez a volt főnököm András háza, de Ő nem volt otthon. Úgy érzem nagyon jó fej volt hozzám az elmúlt időszakban, sőt eszembe jut mikor a vállamat érinti kezével, megköszönvén kiváló munkám, és a sok baráti, személyes beszélgetés, eszembe jut hogy ez az egész több mint vállalkozó és alvállalkozó kapcsolat. Ezen a gondolat síkon haladva, úgy gondolom viszonzom kedvességét, és meglepem valami ajándékkal, mire hazaér, örüljön. Ez abban a formában jelenik meg nálam, hogy a dolgozó szobája falára, a számítógépe mellé, a falra újságpapírokat ragasztok, egy Őt ábrázoló kép alá, elég nagy felületen. Hogy az újságcikkek miről szóltak azt nem nézem, valahogy a kompozíciót, meg a szándékot tartom fontosnak. Elhagyom a házat, és azon gondolkodom vajon tetszeni fog neki, lehet hogy béna meg nincs sok értelme, de talán a szándékot érted.

Visszasétálok az apartmanhoz ahol volt a grillparty, és hát keresem a "német" csajszit de sehol sem találom. Az épület belső udvarában több soros ilyen kirakodós bazár standok várják az érdeklődőket. Az egyik külföldi árus jön oda hozzám, és mutogat Nekem hogy a biciklim útban van és nem tud kipakolni. Hogyan került oda a biciklim, így utólag fogalmam sincs, de ott volt és útban volt bizony. Így fogom és szétszerelem, majd leviszem a lépcsőházon keresztül az udvarba. Épp jön föl egy srác, öcsém régi nagy haverja, akivel én szinte semmit sem beszéltem, de most mégis úgy szólt hozzám mintha régi nagy cimborák lennénk. Nagy pöffeszkedve meséli királyi életét, de én csak tovább hajtom azzal a gondolattal hogy biztos nem engem keres, nem kell a felszínes barátkozós duma, menjen csak tovább a többiek bent vannak.

Fel is megy a lépcsőn, de azonnal váltja az én barátom. Középiskolai évfolyamtársam és a fősulin csoporttársam. Valamit kétségbeesetten közöl velem, mintha baj lenne, figyelmeztetés, vagy talán hogy visszajött a csajszi akit keresek. Nem nagyon értettem mert már csörgött a telefonom. Anyám hívott, arra ébredtem.

Earth-digger

Álmomban egy volt osztálytársnőmmel (Móni) találkoztam. Hosszú álom volt, de most nem írok le mindent. A lényeg, hogy vihar kerekedett kint, és egy idő után bementünk a házba. Mivel évek óta nem találkoztunk, elég sok mindenről beszélgettünk, de csak mint két jó barát. Beszélgettünk például az általános iskolás időkről, és hogy azóta kivel mi történt. Valahogy szóba került a szex is, és egyszer csak közölte, hogy milyen jó póz az Earth-digger. Mivel nem értettem, hát megmutatta (ruhában természetesen): a lány az ágy végéhez áll, és rátámaszkodik, míg lábai a földön maradnak (kb. Doggy-style nyújtott lábakkal). A fiú hátulról hatol be, eddig semmi különös. A lényeg, hogy a lánynak az aktus közben helyben kell járnia - mintha lábaival "túrná" maga alatt a földet...

Ezen jókat mulattunk, majd elmesélte, hogy nemrég volt egy jósnőnél. Erre én: magyarul szemfényvesztőnél.

Miközben egy folyosón haladtunk győzködött, hogy mennyire ijesztő volt a jós, hogy mindent tudott, pedig nem is mondott neki semmit. Beszélgetésünk közben egy barna faajtóhoz értünk. Elkezdtem törölgetni róla a port, de beszélgetésünk közben folyamatosan zajlott.

Volt az ajtón egy kopogtató, amit valamiért ritmusosan elkezdtem használni (kopogtattam). Az ajtóról mindketten tudtuk, hogy kulccsal bezárták, de mégis magától félig kinyílt, mikor harmadszorra is megismételtem ugyan azt a ritmust.

Az ajtón túl sötét volt, és egyik pillanatról a másikra egy homályos női alak jelent meg (kb. mint a lenti videóban 4:28 után)! Ijedtemben egy fél lépést tettem hátra, de az lényeg csak most következett: a homályos alak kitisztult! Egy másodperc volt csak az egész, de amit láttam, az nagyon megrémített: szemben állt velem Móni, aki az előbb még mellettem állt, és beszélgettünk! Mindketten felsikítottunk ijedtünkben...

Helyzet?

Na mi az? Nem álmodik senki? Vagy csak szimplán a kutya se olvassa a blogot?

Ha Te ezt a blogot:

- nem olvasod, akkor ne csinálj semmit.

- olvasod, de nem álmodsz, akkor írd kommentbe ezt: "nem álmodok".

- olvasod, és álmodsz, de nem akarod megosztani, akkor írd: "magamnak álmodok".

- olvasod, és álmodsz, de nem tudod megosztani, akkor írd: "álmodok, és írnék".

- olvasod, és álmodsz, és meg is osztod olyankor, akkor írd: "álmodok és írok".

A feladat egyszerű! :)

Meztelenül

Álmomban valahol a 400-ágyas környékén voltam. A környéken mindenfelé emberek, fiatalok és középkorúak egyaránt. Nem mindenki vett észre, de többen össze is súgtak a szemem láttára. Kellemetlenül éreztem magam, és fáztam. Meztelen voltam. Az emberek egyre jobban bámultak. Nevettek, csodálkoztak, irigykedtek, megbotránkoztak, ki-ki vérmérséklete szerint reagált. Kitartás! - gondoltam, mert tudtam, hogy már telefonáltam.

Az M55-ös megfordulójánál voltam épp, mikor Zsu megérkezett. Elkértem tőle egy kék sálat, majd különböző hajtogatások kipróbálása után (hogy megnézzem hogy a legjobb), végül a derekam köré tekertem, és elindultunk a 2-es, 27-es megállóba. Persze az orrunk előtt ment el a busz, de sebaj, már jött is a következő. Felszálltunk, és elindultunk hazafelé. (Álmomban még anyáméknál laktam, ami nem tudom, hogy fontos-e, de tudom, hogy arrafelé indultunk.) Egy sál nem túl nagy felület, továbbra is hideg volt, és fáztam.

Amikor felébredtem, észrevettem, hogy a pizsama-felsőm nincs rajtam, és fázom, de fogalmam sincs, hogy mikor vettem le...

Így nem

Egy táborban vagyok. Olyan gólyatáborszerű, nyaralós, de tél van. Azaz pontosabban a most, és este. A csoporttársaimmal ülök egy sörpadnál, és jóízűen beszélgetünk. Körülöttünk mind mind padok, és pollackos hallgatók. Jól éreztem magam, benne a hallgatói közösségben, velük együtt vagyok én is végre, és a sulis dolgokról beszélgetünk.

Mellettem ül egy csajszi csoptársam a tavaszi dzsekijében, és elkezd bohóckodni, hogy ő fázik és szomjas, és megpróbál havat rágcsálva abból kinyerni némi nedvességet. Nálam pont volt egy feles pohár tele vízzel és jégkockákkal. Segítőkészen oda is nyújtottam neki, de ő annyira fázott, nevetett, és remegett hogy képtelen volt felhajtani azt a vizet, csak ott bohóckodott a szájával a pohár szélén. Jókat derültem rajta, de a pillanat azt adta hogy átkaroljam a két kezemmel, és segítsek neki inni adni, a szájához dönteni azt kis poharat. Jóízűen belekortyolt, majd felém fordult, és engem csókolt. Ajka meleg volt, és édes. Mintha előre kitervelte volna ezt az egészet...

Zavarban voltam mint egy kisfiú, hiszen tudtam hogy mindenki minket néz, ráadásul valószínűleg a barátja is ott ül valahol a közelben. Így inkább úgy csináltam mintha nem történt volna semmi, és a kezemet húzom is vissza róla, de megfogja, és feszes hasára rakja gyengéden, hogy simogassam még. Egymásba fonódtunk, már nem számított semmi, csak az hogy teljesen átérezhessem újabb forró csókját, azon a hideg téli estén.

Szétváltunk és észrevettük hogy valóban mindenki minket néz, nagyon rosszul éreztem magam, hogy mekkora szemét vagyok hogy más ember, egy haver barátnőjével csókolóztam, és még csak nem is füllenthetek, mert mindenki látta, nem volt visszaút. A lány viszont annál inkább örült. Fúhúú mi volt ez? - Mit vállaltunk? örült és mosolygott, ami segített oszlatni a kételyeket szívemből. Majd felpattan és azt mondja elmegy, megkeresi barátját és szakít vele most azonnal.

Esélyem sem volt bármit is mondani, csak elviharzott, ahogy mindenki más is, szétszéledtek. Én meg csak egyedül maradtam ott a padon, egyedül a sötétben, és szégyenemben. Volt időm körülnézni. Egy gyalogforgalmas y elágazódás szélén voltam, ami egy valós kővágószőlősi elágazódás jegyeit hordozta.

Csak ültem, és vártam. Mehettem volna akármerre, de földbegyökerezett a lábam a bűntudattól. Csak néztem ahogy járkálnak előttem a hallgatók, volt aki oda is jött hozzám megkérdezni hogy mivan, hol vannak a többiek ilyesmi, de csak én maradtam senki más. Kisvártatva föltápászkodtam, gondoltam benézek az én kis szobámba, aztán elmegyek zuhanyozni.

A szobámban járt valaki, arra lettem figyelmes. Egy nagyobb fajta kabinszerűség volt, belépve az ajtó mellett balra a falnál az ágy, mögötte egy kis polc, szembe vele a másik fal, amin nem volt semmi, és velem szemben egy szép nagy ablak, nagy könyöklővel, amire akár le is lehet ülni. Az ablak túloldalán nem a hideg téli est volt látható, hanem egy őszi esős délután volt. Onnan tudtam hogy valaki járt a szobámban, hogy az ágyam fölötti falra képeket ragasztott ki. Egy rakás ugyanolyan képet, volt vagy 10 pókemberes, 20 supermanes meg hasonlók. Egymás mellé szépen sorban, A4-es méretben. Az egyik bátyám volt nagy képregény gyűjtő, gondoltam Ő volt aki ezeket kirakta, de azt is éreztem hogy azért tette hogy jelezze, mélyen csalódott bennem.

Nah mind1, ez annyira nem zavart, le is vetkőztem alsógatyára hogy jóvan én most elmegyek zuhanyozni. Átcaklattam a hidegbe a tábori közös zuhanyzóba, de az is ilyen külön egyszemélyes kis komfortos zuhanyzókabinokká volt szétosztva. Épp léptem volna be de a leányzó megjelent, hogy nah itt van. Behívtam hát gyorsan ne álljunk kint a hidegben.

A nyakamba borul és örül mint majom a farkának. Örültem hogy örül. Hevesen meséli hogy szakított a barátjával, aki hát bezony rendesen kiakadt, és rohadt mérges, de nem érdekli, a lényeg hogy mi most már együtt vagyunk. Csak annyit mondtam neki hogy én ezt nem tehetem meg, nem lehetek vele, nagyon vártam erre, de nem így.

A csajszi ezzel, szó szerint, el is tűnt. Megint egyedül maradtam. Visszamentem a szobámba, kiültem az ablakhoz, néztem ahogy az eső mossa az üveget, és ezzel talán a szégyenemet is.