Álmomban valahol a 400-ágyas környékén voltam. A környéken mindenfelé emberek, fiatalok és középkorúak egyaránt. Nem mindenki vett észre, de többen össze is súgtak a szemem láttára. Kellemetlenül éreztem magam, és fáztam. Meztelen voltam. Az emberek egyre jobban bámultak. Nevettek, csodálkoztak, irigykedtek, megbotránkoztak, ki-ki vérmérséklete szerint reagált. Kitartás! - gondoltam, mert tudtam, hogy már telefonáltam.
Az M55-ös megfordulójánál voltam épp, mikor Zsu megérkezett. Elkértem tőle egy kék sálat, majd különböző hajtogatások kipróbálása után (hogy megnézzem hogy a legjobb), végül a derekam köré tekertem, és elindultunk a 2-es, 27-es megállóba. Persze az orrunk előtt ment el a busz, de sebaj, már jött is a következő. Felszálltunk, és elindultunk hazafelé. (Álmomban még anyáméknál laktam, ami nem tudom, hogy fontos-e, de tudom, hogy arrafelé indultunk.) Egy sál nem túl nagy felület, továbbra is hideg volt, és fáztam.
Amikor felébredtem, észrevettem, hogy a pizsama-felsőm nincs rajtam, és fázom, de fogalmam sincs, hogy mikor vettem le...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése