2012. szeptember 26., szerda

Tenger

Sajnos nem emlékszem a teljes álomra.
A lényeg, hogy fürödtem a tengerben. Vize kristálytiszta, még a közelben pancsoló ember és gyerektömeg ellenére is. Érdekes módon a víz állaga fel sem tűnt: nem éreztem, hogy vízben lennék, inkább, mintha egy matracról lógattam volna a lábam. Ekkor kaptam észben, hogy milyen kár, hogy nincs nálam a vízálló fényképezőgépem, amit eredetileg pont egy (meg nem valósult) tengerparti kirándulás miatt vettem.
A következő pillanatban már egy szórakozóhely mozgalmas folyosóján vagyok, és próbálom a bátyámtól megtudni, hogy vajon a sós víz tényleg kevésbé bántja a szemet, mert szeretném megnézni a víz alatti világot. Eleinte türelmesen várom, hogy rám is odafigyeljen, de mivel ez nem következik be, megpróbálom magamra terelni a figyelmét, azonban akárhogy igyekszem, észre sem vesz, mintha ott sem lennék. Próbálkozásaim egyre kétségbeesettebbek, és egyre kellemetlenebbek ahogy próbálkozom. Közben az ablakon kinézek, és vágyódva tekintek a csalogató, kristálytiszta tengerre, mely szépsége sziréneket megszégyenítő erővel hívogat...

2 megjegyzés: