albi

Éppen az albérletbe költözünk be, amit már oly régóta terveztünk. Na de nem a barátommal akivel megdumáltam, hanem az exemmel.

Egy panelba sétálunk fel a lépcsőn, nem tom hányadik emeletre. A lakás pazar, frankó kilátás, és pöpec asztalok. Ahogy folyik a berendezkedés, mintha a lakás egyre nagyobb és előkelőbb lenne. Már egy másik srác is csatlakozott hozzánk a neve valami Gyula, pár hónapja beszéltem vele pár szót a való életben, egy haverom lakótársa. Mind1 Ő is ott volt ki tudja miért.

Szal rendezkedtünk, én a sarokba néztem ki magamnak egy szupcsi kis asztalkát, már pakoltam is ki a laptopomat, routert igazítgattam, miegymás. Az exem közvetlen mellém illeszkedett be. Olyan volt az egész hogy ilyen hosszú írósasztal, amihez szépen sorba lehet ülni, amihez bezony egyre több ember foglalt helyet. Ismeretlenek voltak számomra, mégis szimpatikusak, egyetemisták, innen onnan, olyan laza érzés volt, mintha valami egyszobás kóter.

Az asztal és szék mögött rögtön ott voltak az ágyak, le is huppantam. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy mellettem ül egy lány, kezében egy rajzfüzet rajzokkal, és egy srácnak magyaráz. Önfeledten, lelkesen adja elő, és javítgatja a rajzokat. Kiderült hogy azok az én rajzaim, de mintha ott se lennék úgy beszéltek róla, illetve rólam, pedig látták hogy ott vagyok és nézem őket. A rajzok visszagondolva számomra teljesen idegenek voltak, pár skicc, női testek persze, de valahogy köztudott volt hogy azokat én alkottam. A csajszi csak bele-bele rajzolt, hogy fúú ezt ő így meg úgy csinálta volna, a srác meg próbálta visszafogni, hogy hé azért nem kéne már így ennyire összefirkálni, mit szólna hozzá…

Az elején még nem nagyon izgatott, de aztán kezdtem belegondolni, hogy baszki tényleg összefirkálják a rajzaimat, jó hát skicc meg minden, van mit javítani rajta, de a leányzó nem tűnt túl szakértőnek, és már kezdtem is volna felszólalni az érdekemben, de elvonta figyelmem az egyre erősödő háttérzaj. Ugyanis már elég tágas lett a lakás, és egyre több fiatal érezte ott jól magát. Én is kezdtem egyre jobban érezni magam, végre nem voltam egyedül, kellemes, meghitt baráti érzésekben úszkáltam.

Valamiért le kellett ugrani boltba, valami kaját szerezni a jónépnek nem is tudom pontosan, egy másik csajszi jött velem, de nem igazán beszéltünk, csak közös volt a célunk.

A boltból visszafele jövet, volt alkalmam egy kicsit körbenézni, valahol uránvárosban, a Bánki Donát utcához közel lehettem. Egy másik ház sarkánál láttam egy feliratot, valami gyülekezet osztott ott valamit a bejáratánál. Nem tudom mi volt az, de mélyen elítéltem, szánalmasnak tartottam az egészet.

Megpillantottam anyámat is hátulról, ott somfordált a kicsiny tömeg végén. Hosszú szürke szörmekabátban volt, amiben azelőtt sose láttam, mégis tudtam, ő az.

Kezdett felém fordulni, így nem is tétováztam, gyorsan sarkon fordultam menekülésre fogva a figurát, hisz mostanában kerülök mindenféle kontaktust anyámmal.

Sietősen menetelek az albi bejárata felé, ám már frusztál az egész dolog, hogy anyám tuti észrevett és lát…. Magamra húzom hát a takarómat, hogy észre ne vegyen. Igen a takarómat, a fene se tudja hogy került hozzám, de épp kapóra jött, már a fejemre is ráhúztam, véletlenül se ismerjen fel. Így sétáltam tovább, leplezve. Ám hamarosan fejemen talált a felismerés, miszerint az az ágynemű van a takarómon amit anyámtól kaptam, így biztosra vehettem hogy észrevett és utánam jött.. A rossebb vinné el, dúltam-fúltam magamban. A helyzetemen tovább rontott az hogy ott voltam már a bejáratnál, de nem volt nálam kulcs, és hála a szuper memóriámnak nem jegyeztem meg, hogy melyik kaputelefon gombot kell nyomni, hogy legalább a többiekhez felkapuzzak. Na de nem is kellett sokat ott idegeskednem, mert két tinilány épp lefelé tartott és kinyitották az ajtót. Mit sem törődve az udvariassággal, berontottam, remélve hogy végleg leráztam anyám.

Egy fél lépcsőfordulót már meg is tettem, a biztonság kedvéért azért visszapillantottam a bejáratra, és sajnálatomra észrevettem hogy anya a böhöm bevásárlószatyrával megakadályozta az ajtót a becsukástól, lihegve be is esik azon. Visszasétáltam hozzá, és mindketten úgy csináltunk mintha ezt a találkozót megbeszéltük volna, mosoly miegymás.

- Gyere Anya, megmutatom az új albérletet, nézd meg hol lakom!

Hívtam lelkesen, megjátszva magam.

Mire felértünk a lépcsőn, a lakás már szinte egy fullos étterem kinézetével kecsegtetett, középen nagy tágas tér, panoráma kilátás, aranyozott kerek étkező asztalok mindenütt, bordóbőr borítású székek. Közöttük lavíroztunk végig, hogy eljussunk a szobámig. Közbe ott ült az egyik asztalnál az exem, mimikákkal magyarázkodtam neki anyám jelenléte miatt, valamit mutattam is neki a telefonomon, így anyám háta mögött, aztán a mobilt le is raktam egy másik asztalra.

Mintha elment volna a kedvem az egésztől… anyám ezt az örömömet is elcseszte, gondoltam. Ideges lettem és szét is szakadt ezzel az álomkép, még annyi beugrik hogy öcsém épp szalad egy sötét utcán valami elöl, rettentően fél, és fut felénk, az új albérlet felé…