Autó-motor-fegyver. Mi kell még?

Az első dolog, amire emlékszem, hogy miután újra megvettem a régi 1500-ös nagyPolskimat, valahol egy füves placcon csapatom. Kellemes kis időtöltés volt, és eszembe jutott, hogy ezzel az autóval ha valaki ügyes, akkor akárhonnan ki lehet jönni, kimentem hát a füves rész szélére a pocsolyákhoz. Aztán az is eszembe jutott, hogy ezzel az autóval akárhonnan ki lehet jönni, jó gumikkal. Nagy fékezés és bebólintás közben szinte az első kerekek szemszögéből láttam, ahogy elmosom a határt a fű és a sár között. Közben megérkezett Tamás és Pici gyalog.

Rövid beszélgetés után, hogy mennyire jó ez az élményautózásra visszavásárlós ötlet, gondoltam beindítom, de nem indult önindítóval (, pont, mint annakidején...). Nem kértem segítséget, inkább betoltam magam, ráadásul anélkül, hogy kiszálltam volna...

...és már úton is voltam a légaknához vezető út aszfaltján a négyhengeres csopperemmel. Mert milyen jó egy csopper, ami a 4 hengernek köszönhetően alsó fordulatszám-tartományban gurgulászó hangú, kicsit jobban megforgatva viszont selymes, mégis erős és mély duruzsolást bocsát ki a dupla kipufogóból. Annyira lekötött a hangorgia, hogy bár tudtam, hogy a Piciék lemaradtak a lassabb autóval, gondoltam előremegyek, és majd visszajövök.
Ismét élveztem a céltalan motorozást, és csak az út kanyarjait és a menetszelet figyeltem az aszfaltot övező zöld környezettől körülölelve. Azt sem tudtam merre járhatok, de gyanítottam, hogy külföldön vagyok már, ugyanis a csapatás elég közel volt a szlovák határhoz. Egy bal kanyar után úgy gondoltam megfordulok, visszamegyek a többiekhez, ám egy jobb kanyar is csalogatott tovább. Gondoltam ennyi még belefér, és már fel is tűnt, hogy egy kisvárosba lyukadtam ki.
Rövid bámészkodás után a vasútállomásnál megfordultam, és már mentem is visszafelé, mikor megpihentem a helyi általános iskolánál. Csak nyújtózkodni akartam, de feltűnt, hogy milyen nagyképűek ezek a szlovák kisiskolások, hát gondoltam beszólok. Ekkor megpillantottam a kb. harmadikos srácnál a pisztolyt. Gondoltam mégsem szólok be. Hagytam, had menjen dolgára. Eltűnt a sarkon, azonban hallottam, hogy lelövi egyik diáktársát.
Ezt már nem hagyhattam annyiban, megvártam a sarok takarásában amíg jön vissza, és amint megjelent, a fegyvert szorító kezét már meg is ragadtam. Nemes egyszerűséggel az egész gyereket a levegőbe emeltem, és ő csak csüngött, mint hülyegyerek a mászókán, fejjel lefelé, lábbal felfelé, a jobb kezénél felfüggesztve. Úgy nézett ki, mint egy emberi szúnyoglárva.
Mérges voltam, talán mert tudtam, hogy megakadályozhattam volna, és kiabálni kezdtem a kölyökkel, de teljes hangerővel. Mivel külföldön voltam, és szlovákul nem beszéltem, angolul ripakodtam rá:
- What the fuck have you thinkin of yourself? What makes you think, you have the right to kill somebody? What the fuck has you thinkin? - és hasonló finomságok, sok-sok fuck-al megtarkítva.
Még mindig a levegőben tartottam jobbommal, mint egy szatyrot, és másik kezemmel közben elővettem a telefonom, tárcsáztam a rendőrséget, de mivel külföldön voltam a mellettünk álló másik kisiskolásnak adtam, hogy beszéljen velük. Ekkor ránéztem a GPSre, és csak azon vettem észre, hogy Kisnyárádvárvölgytótfalu (vagy valami hasonló) városkában vagyok, és az államhatár tőlünk 2-3 km-re húzódik, és mindenki értetlenül néz rám, hogy miért beszélek "külföldiül"...