Mióta itt vagyok olaszban, mindig álmodom, csak estére általában elfelejtem. Hogy ne felejtsem el, beírtam címszavakat a telefonomba rögtön ébredés után (az éjjel közepén és reggel is)! Ezeket írtam: gép a szobámba, Lada, foci, Rosta. Jó volt felírni, mert az első és a harmadik nem mond semmit…
A második pedig arról szól, hogy átugrottam Monzába, ahol épp világverseny zajlott Nascar jellegű autókkal. Nagyon jó volt, gondoltam indulok! El is indultam egy Ladával, és természetesen első lettem a kategóriámban, hiszen én voltam az egyetlen 1500ccm alatti! Úgy örültem, hogy mentem egy kört a saras (!) pályán autó nélkül, ülve! Mint a rajzfilmekben, amikor valamiért eltűnik a figura alól a kocsi. A célnál beakasztottam két sarkam a földbe, és a lendülettől két lábra álltam. A tömeg éljenzett!
Volt nemrég még egy Rosta családnevű kollegám, aki szerette játszani mindig egy kicsit magát. Álmomban az irodában vagyunk (mint tudjuk, ez sosem jó jel, de most sehol nem volt egy VOT tag sem), és valamiért nagyon erősködött. Le akart birkózni. Két vállát megfogva visszanyomtam a kanapéra, de újra és újra le akart győzni. Egyszer csak meguntam, és fejbe vágtam az irodában levő üvegasztallal, hogy csak úgy kongott. Mint akit elaltattak, úgy ült vissza eszméletlenül. Jó érzés volt valamiért.
Volt még egy álmom, amit valamiért be sem írtam a telefonomba. Ez a Cső Lajosék háza előtt kezdődött. Az ablak előtt álltunk páran, és beszélgettünk. Egyszer csak az egyik srác gondolt egyet, és felszállt egy nála valamivel nagyobb repülőre. A gép úgy nézett ki, mint azok a hatalmas felderítő-repülőgépek, csak papírból volt. Rajta állt, repült, és közben bohóckodott. Mindezt én úgy láttam, mintha mellette repültem volna, pedig tudom, hogy a földön álltam továbbra is, és a Talával beszéltem. Ekkor elmért valamit, és a gép orra megakadta a kéményben, a srác pedig kb. 20m-t repült előre, majd 50m-t gurult a földön. Odasiettünk, és gyakorlatilag minden csontja eltört, már lilult minden második négyzetcentimétere, de még élt! Fájt neki nagyon, mi pedig megnéztük mit tehetünk. Valamiért senki nem tudta mit tegyen, a mentőket ugyanis csak én hívhattam, én pedig épp próbáltam tartani a lelket szerencsétlenben. A lányok sokkot kaptak, és/vagy sírtak. Hívtam a mentőket, és megnyugtattam, hogy minden rendben lesz. Közben egyre jobban bedagadó, liluló testét kémlelve megállapítottam, hogy belső vérzései is lehetnek.
Ekkor ébresztett az órám.
A második pedig arról szól, hogy átugrottam Monzába, ahol épp világverseny zajlott Nascar jellegű autókkal. Nagyon jó volt, gondoltam indulok! El is indultam egy Ladával, és természetesen első lettem a kategóriámban, hiszen én voltam az egyetlen 1500ccm alatti! Úgy örültem, hogy mentem egy kört a saras (!) pályán autó nélkül, ülve! Mint a rajzfilmekben, amikor valamiért eltűnik a figura alól a kocsi. A célnál beakasztottam két sarkam a földbe, és a lendülettől két lábra álltam. A tömeg éljenzett!
Volt nemrég még egy Rosta családnevű kollegám, aki szerette játszani mindig egy kicsit magát. Álmomban az irodában vagyunk (mint tudjuk, ez sosem jó jel, de most sehol nem volt egy VOT tag sem), és valamiért nagyon erősködött. Le akart birkózni. Két vállát megfogva visszanyomtam a kanapéra, de újra és újra le akart győzni. Egyszer csak meguntam, és fejbe vágtam az irodában levő üvegasztallal, hogy csak úgy kongott. Mint akit elaltattak, úgy ült vissza eszméletlenül. Jó érzés volt valamiért.
Volt még egy álmom, amit valamiért be sem írtam a telefonomba. Ez a Cső Lajosék háza előtt kezdődött. Az ablak előtt álltunk páran, és beszélgettünk. Egyszer csak az egyik srác gondolt egyet, és felszállt egy nála valamivel nagyobb repülőre. A gép úgy nézett ki, mint azok a hatalmas felderítő-repülőgépek, csak papírból volt. Rajta állt, repült, és közben bohóckodott. Mindezt én úgy láttam, mintha mellette repültem volna, pedig tudom, hogy a földön álltam továbbra is, és a Talával beszéltem. Ekkor elmért valamit, és a gép orra megakadta a kéményben, a srác pedig kb. 20m-t repült előre, majd 50m-t gurult a földön. Odasiettünk, és gyakorlatilag minden csontja eltört, már lilult minden második négyzetcentimétere, de még élt! Fájt neki nagyon, mi pedig megnéztük mit tehetünk. Valamiért senki nem tudta mit tegyen, a mentőket ugyanis csak én hívhattam, én pedig épp próbáltam tartani a lelket szerencsétlenben. A lányok sokkot kaptak, és/vagy sírtak. Hívtam a mentőket, és megnyugtattam, hogy minden rendben lesz. Közben egyre jobban bedagadó, liluló testét kémlelve megállapítottam, hogy belső vérzései is lehetnek.
Ekkor ébresztett az órám.
izgalmas álom! megint verekedtél:) álmodban végre én is megjelentem vajon mit jelent ez? jót vagy rosszat?
VálaszTörlésA Ladás nascaros gyözelmedhez meg gratulálok:)
azt el is felejtettem írni, hogy mielőtt a repülős srác megjelent volna, Zsuval épp nem tudtunk megegyezni az akkor született lányunk keresztnevében :P (én az Andreát erőltettem asszem, mert a cs végződésű vezetéknév után magánhangzóval kezdődő név dukálna...) Bár az Eszter is jó név a Geresics után szerintem
VálaszTörlés