Álmok olaszból

Új hely, új álmok. Először valami olyasmit álmodtam, hogy hárman „betörtünk” egy házba valahol a Kisdeindolhegyhát-dűlő környékén. Az egyik ember, aki ott volt, gyakorlatilag nem is szerepelt az álmomban, csak tudtam, hogy ott van végig. A másik ember, olyan ember volt, mint a Pici, csak nagy. A behatolásunk célja egy egyetemi tanár házába az volt, hogy valami anyagot becsempésszünk. A srác amolyan Picis felesleges titkolózással nem akarta elárulni, hogy kihez is megyünk épp, de mikor megkérdeztem a tantárgyat, és a válasz alapján rávágtam, hogy dr. Fülöp László, lehajtott fejjel ment tovább. Bementünk, és a Bálinték faháza 1.0 volt a célpont. Tudtuk, hogy van kutya, de legnagyobb meglepetésünkre nem jelent meg. Végrehajtottuk a feladatot, és kijöttünk, majd felébredtem.
Miután visszaaludtam, azt vettem észre, hogy a Galéria bár mellett áll a Suzi, és lapos az egyik kereke. Megnézem, és egyértelműen kiszúrták, méghozzá egy <> alakú dinnyelékelővel. Rögtön elkaptam a közelben játszó kisgyereket, és addig faggattam dühösen, míg végül megtört, és elárulta, hogy ki tette. A következő pillanatban a Zipernowsky első emeletén találtam magam, munka közben, és kerestem azt a szemetet. A földszinten tudtam, hogy a kőműveseink dolgoznak. Megtaláltam a célpontjaimat, akiket miután kérdőre vontam, rögtön mindhárman rám támadtak. Az első két gyereket gyakorlatilag azonnal lecsaptam, ám a harmadik srác nálam ugyan alacsonyabb volt, de vasgyúró alkata kétszer szélesebb volt az átlagnál. Kb., mint ha a Kesze és én egymás mellé állnánk. Mikor lecsaptam a második gyereket, rögtön kaptam tőle egy akkorát, hogy elestem. Kiabáltam a lentieknek, hogy jöjjenek segíteni, mert hárman támadtak rám, de nem hallottak meg. Láttam lelki szemeim előtt, hogy vidáman beszélgetnek tovább, miközben én a földön fekszem. A három szemét pedig elkezdtek rugdosni.
Felébredtem. Ez volt az első alkalom, hogy álmomban nem én nyertem. Nyilván azért van, mert távol vagyok a biztonságos otthontól…