2010. február 23., kedd

Vicces..

Olyat álmodtam, hogy úgy érzem meg kell osztanom veletek. Szombaton este szokásos időben elmentem aludni. Mindenféle zagyvaságot összeálmodtam, és a következő foszlányok maradtak meg: benne volt anyukám, egy pár pillanat erejéig tesóm, és keresztanyum a lányával. Valami tengerparton voltunk, és egy nő egy kiszáradt kerti csapból előszedett 4 kígyót, és elkezdte őket a fejüknél fogva a földhöz verni. Majd láss csodát, megint lett víz, ami levezetett egészen a tengerpartig, és le is csónakáztunk. Hirtelen egy magas helyen találtam magam, ahonnan mindent láttam magam körül: a tengert, a házakat, és a hangyaméretű embereket.
A következő jelenet: kopogtatócédulát gyűjtő emberkékkel beszélgetek, erélyesen. Majd azon veszem észre magam, hogy ugyanezeken az embereken fennhangon röhögök, mert esnek-kelnek a hóban. És konkrétan erre ébredtem fel, hogy hangosan röhögök.. Furcsa, nem? :)

3 megjegyzés:

  1. Érdekes mire nem képes egy álom...

    Én egyszer, még régen, arra ébredtem, hogy álmomban próbáltam kinyitni a szemem, és nem ment, ezért kétségbe voltam esve.
    Aztán rájöttem, hogy azért nem tudtam kinyitni a szemem, mert még aludtam. :P

    VálaszTörlés
  2. Ez vices tényelg:)
    Kigyokkal vizet csinálni:)

    VálaszTörlés