Óriáskígyó

Már régóta várom, hogy legyen egy olyan álmom, amit leírhatok itt, de ha tudom, hogy egy ilyen ijesztő álmom lesz, akkor nem vártam volna ennyire...

Kirándultunk valahol a Mecsekben, de azt nem tudom, hogy kik voltak ott. Öcsém, Farkas, Sofi és én biztosan, Tomi talán. De sokan voltunk. Az egész erdő szoba-szerű volt (ezt nem tudom pontosabban megfogalmazni), és amikor felértünk egy lépcsőn (?!) egy, a hegyoldalban lévő árok alá/mellé, akkor úgy döntöttünk, hogy pihenünk egy kicsit. Jó idő volt, az erdő trópusi erdőnek tűnt. Én az árok jobb oldalán feljebb láttam egy hatalmas kígyót. Úgy gondolom, hogy senki más nem vette akkor észre, csak én. De én sem igazán törődtem vele, mert tudtam, hogy nem felénk tart, hanem felfelé mászik. Nem igazán tudom, hogy honnan tudtam, mert a feje nem látszott, így nem tudhattam, hogy hol az eleje, de valószínűleg láttam, hogy mozog, és felfelé tart.
Minden rendben volt, egészen addig, amíg az öcsém úgy nem döntött, hogy feljebb megy pihenni egy kicsit. Ekkor kezdtem el egy kicsit izgulni, mert pont az ároknak azt az oldalát választotta, ahol a kígyó tartott felfelé, csak ő még feljebb mászott, és lepihent. Nem vette észre a kígyót. Én vártam egy kicsit, de aztán már elég ideges voltam, így szóltam neki, hogy jó lenne, ha lejönne onnan a kígyó miatt. Azért nem szóltam neki korábban, mert tudtam, hogy milyen makacs, és tuti nem hallgat rám.
Szóval felmásztam én is, és figyelmeztettem. De akkor a kígyó már felért, elég közel hozzánk. Kitátott szájjal vetette magát Peti után, de ekkor még megúsztuk, lementünk a többiekhez. Ekkor számukra is kiderült, hogy van a közelünkben egy óriáskígyó, de mindenki elég nyugodt maradt, csak én éreztem veszélyesnek a helyzetet. Olyannyira, hogy amikor Peti úgy döntött, hogy felmegy megkeresni, senki nem akarta megakadályozni, csak én - de persze nem hallgatott rám.
Senki nem tartott vele, azért annyira nem voltunk bátrak. Eltelt egy kis idő, vártuk, hogy visszaérjen, de nem történt semmi. Én már roppant ideges voltam, mondtam, hogy keressük, meg, de a többiek nyugtattak, hogy úgysincs semmi baja, valószínűleg meg sem találta. De végül én elindultam, a többiek utánam jöttek. Nemsokára megtaláltuk, egy fotelban (?!) feküdt, de amikor közel értünk, akkor felkelt, alig élt, és mutatta a hátát, amin két marásnyom volt - megharapta a kígyó. Hogy hogyan menekült meg, azt most sem tudom.
Először Farkas Skodáján akartuk kórházba vinni, de aztán úgy döntöttünk, hogy Sofi Suzukija gyorsabb.

És itt felébredtem. Először azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Tök sötét volt, pedig nem szoktuk behúzni a sötétítőt, így először arra gondoltam, hogy Sofi lefekvés előtt behúzta, csak én nem ébredtem fel rá. De aztán rájöttem, hogy nem Kertiben vagyok, hanem Anyuéknál, mert előző este tollasozni voltam, és ilyenkor ott szoktam aludni, mert az közelebb van.
Ennyire álmot szerintem még nem éltem át, mint ezt. Nagyon izgultam, vert a szívem, pánikoltam. Gondoltam megnézem, hogy Petivel minden rendben van-e, de nem volt az előszobában a kabátja, nem volt a kulcsa az akasztón (Anyu régi szobájában alszom mostanában, miután Anyu átköltözött az én régi szobámba). Hajnali 5:20 volt, gondoltam, hogy nem aludt itthon - állítólag mondta is előző este, csak én nem hallottam. Kicsit olvastam, mert nem mertem rögtön visszaaludni. Félálomban pedig még úgy okoskodtam, hogy az óriáskígyó harapása nem mérgező, hisz az erejével öl, nem a mérgével, így Peti tuti megússza a dolgot. Egy óra múlva kelnem kellett, de olyan iszonyatos fejfájásom volt, hogy muszáj volt egy fejfájás csillapítóval kezdenem a napot.

Ha kígyóval álmodik az ember, az állítólag azt jelenti, hogy irigy rá valaki...