Megosztom veletek három régen látott álmomat! Nehéz az álmokat történetként leírnom, mert általában képek maradnak meg bennem, amelyek a felébredés után nem feltétlenül hagynak összefüggő emléket! Visszatérő motívumok voltak régen az álmaimban, mint hogy belefulladok mély, koszos, fekete vízbe. Általában egy idő után nem küzdöttem, rájöttem, hogy álom, hiszen a valóságban tudok úszni! Becsuktam a szememet, és hagytam, hogy elnyeljen a sötétség! később arra is rájöttem, hogy ha idáig eljutok, utána fel fogok ébredni! Így is volt mindig!
Másik visszatérő motívum az volt, hogy a kereszteződésen nem tudok időben átjutni! Ahogy haladok, egyre nehezebben megy, valami húz vissza és a föld felé. Ilyenkor már négykézláb küzdök, hogy ne üssön el az arra haladó kamion vagy busz.
A napokban álmodtam az ördöggel is, egymás utáni három éjjelen, és mindig randevúzni akart velem! Az ördög fehér volt!
Van három álom, amiket soha nem fogok elfelejteni. Évekkel ezelőtt álmodtam őket, így előre elnézést, de nem lesz hosszú a történet:)
Álom 1:
Sötét éjszaka futok egy alföldi tájon valamilyen fényforrás felé! Később erről kiderül, hogy egy fából összetákolt szerkezeten egy élő ember ég! Segíteni nem tudok, mert túl magasan van. Magam mögött megpillantok egy
tanyasi házat olyan fél km-re, ablakából fény szűrődik ki. Gondolván ott jutok segítséghez, odafutok! A házban olajmécses mellett idős ősz férfi rémülten olvas egy levelet. Rám néz, és a kezembe adja. A levélben érthetetlen nyelven írott szöveg van. A férfi hozzáteszi, hogy ezt a levelet az előbb hozta neki a felesége, aki évekkel ezelőtt meghalt.
Ebben a pillanatban felébredtem! A szobámban egy 1800-as évekből való ruhában konyharuhával állt egy nő! Mosolygott rám! Annyira megijedtem, hogy visszabújtam a takaró alá, és egy jó negyed óráig nem is tudtam elaludni.
Miután elaludtam: ismét a férfi házában állok, háttal neki, megfordulok, rám néz ijedtebben,majd azt mondja: Látod, már én magam sem tudom, mit gondoljak!
Érdekességképpen hozzáfűzném: általában nyugodtan átalszom az éjszakát, azonban az ezt követő időben, éjjel kettő fele mindig felébredtem, és a nő mindig ott állt! Egy idő után már nem mertem kinézni a takaró alól, mert féltem! ( a hallucinálásról nem tudom, hogy mit gondoljak, de elég élethű volt)
Álom 2:
Pécsett vagyok, a Mecsek-oldalon valahol, és haza kellene jutnom. Éjszaka van. Egy lejtős úton megyek a vár
osba, mígnem a pote-vel szembeni buszmegállóba érkezek. A városnak középkori hangulata van, érkezik egy szekér, mint busz, rajta beteg emberek. Van, akit a köszvény, a pestis kapott el, egyeseknek kiütések, és daganatok vannak az arcán! Hívogatnak, hogy szálljak fel. Nem teszem, úgy döntök, inkább gyalog indulok haza! Az erdőben találom magam, ismét a Mecsek tetején, farkasok kergetnek a teliholdnál egészen addig, míg az álom elején jelzett kiindulóponthoz nem érek. Négyszer -ötször jártam be a kört, míg nem reggel lett, és az ébresztőm felkeltett.
Álom 3:
Hát ez elég érdekes volt! Ami még nem az álom része, hogy lementem Adél barátnőm házába Kurdra (Dombóvár mellé), és ott töltöttem a hétvégét. Tolna megye levegője mindig elálmosít amúgy, nem tudom, miért! A nappalijában feküdtünk a kanapén, és a műkorcsolya VB-t néztük. Hát elaludtam... de nem tudtam róla!
Mivel álmomban ott fekszem a kanapén, és nézzük a műkorcsolya VB-t, semmi szokatlan dolog, ami eszembe juttatta volna, hogy ez nem lehet! Elkezdek fulladni, nagyon erősen, mígnem felriadok! Természetesen a kanapén fekve, tv-ben a műkorcsolya. Megkönnyebbülés! Aztán ismét elkezdek fulladni, mindig egyre erősebben. Felriadok, és kezdődik elölről! Úgy a harmadik-negyedi "álfelébredés" után jöttem rá, hogy ha nem sikerül valóban felébrednem, akkor örökkön örökké itt fogok szenvedni. :( háááát, körülbelül tizenötödjére sikerült felébrednem valójában. Ziháltan keltem, Adél azt mondta, nekem, hogy a kanapé iszonyú kényelmetlen alvásra, és itt mindig baromságokat álmodik az ember! Nem kívánom senkinek, hogy hasonlót átéljen! Sem nem a fulladás ilyen élményét, se nem azt, hogy képtelen a körből kitörni, és felébredni! A pokol kb. ilyen lehet!
Másik visszatérő motívum az volt, hogy a kereszteződésen nem tudok időben átjutni! Ahogy haladok, egyre nehezebben megy, valami húz vissza és a föld felé. Ilyenkor már négykézláb küzdök, hogy ne üssön el az arra haladó kamion vagy busz.
A napokban álmodtam az ördöggel is, egymás utáni három éjjelen, és mindig randevúzni akart velem! Az ördög fehér volt!
Van három álom, amiket soha nem fogok elfelejteni. Évekkel ezelőtt álmodtam őket, így előre elnézést, de nem lesz hosszú a történet:)
Álom 1:
Sötét éjszaka futok egy alföldi tájon valamilyen fényforrás felé! Később erről kiderül, hogy egy fából összetákolt szerkezeten egy élő ember ég! Segíteni nem tudok, mert túl magasan van. Magam mögött megpillantok egy
tanyasi házat olyan fél km-re, ablakából fény szűrődik ki. Gondolván ott jutok segítséghez, odafutok! A házban olajmécses mellett idős ősz férfi rémülten olvas egy levelet. Rám néz, és a kezembe adja. A levélben érthetetlen nyelven írott szöveg van. A férfi hozzáteszi, hogy ezt a levelet az előbb hozta neki a felesége, aki évekkel ezelőtt meghalt.Ebben a pillanatban felébredtem! A szobámban egy 1800-as évekből való ruhában konyharuhával állt egy nő! Mosolygott rám! Annyira megijedtem, hogy visszabújtam a takaró alá, és egy jó negyed óráig nem is tudtam elaludni.
Miután elaludtam: ismét a férfi házában állok, háttal neki, megfordulok, rám néz ijedtebben,majd azt mondja: Látod, már én magam sem tudom, mit gondoljak!
Érdekességképpen hozzáfűzném: általában nyugodtan átalszom az éjszakát, azonban az ezt követő időben, éjjel kettő fele mindig felébredtem, és a nő mindig ott állt! Egy idő után már nem mertem kinézni a takaró alól, mert féltem! ( a hallucinálásról nem tudom, hogy mit gondoljak, de elég élethű volt)
Álom 2:
Pécsett vagyok, a Mecsek-oldalon valahol, és haza kellene jutnom. Éjszaka van. Egy lejtős úton megyek a vár
osba, mígnem a pote-vel szembeni buszmegállóba érkezek. A városnak középkori hangulata van, érkezik egy szekér, mint busz, rajta beteg emberek. Van, akit a köszvény, a pestis kapott el, egyeseknek kiütések, és daganatok vannak az arcán! Hívogatnak, hogy szálljak fel. Nem teszem, úgy döntök, inkább gyalog indulok haza! Az erdőben találom magam, ismét a Mecsek tetején, farkasok kergetnek a teliholdnál egészen addig, míg az álom elején jelzett kiindulóponthoz nem érek. Négyszer -ötször jártam be a kört, míg nem reggel lett, és az ébresztőm felkeltett.Álom 3:
Hát ez elég érdekes volt! Ami még nem az álom része, hogy lementem Adél barátnőm házába Kurdra (Dombóvár mellé), és ott töltöttem a hétvégét. Tolna megye levegője mindig elálmosít amúgy, nem tudom, miért! A nappalijában feküdtünk a kanapén, és a műkorcsolya VB-t néztük. Hát elaludtam... de nem tudtam róla!
Mivel álmomban ott fekszem a kanapén, és nézzük a műkorcsolya VB-t, semmi szokatlan dolog, ami eszembe juttatta volna, hogy ez nem lehet! Elkezdek fulladni, nagyon erősen, mígnem felriadok! Természetesen a kanapén fekve, tv-ben a műkorcsolya. Megkönnyebbülés! Aztán ismét elkezdek fulladni, mindig egyre erősebben. Felriadok, és kezdődik elölről! Úgy a harmadik-negyedi "álfelébredés" után jöttem rá, hogy ha nem sikerül valóban felébrednem, akkor örökkön örökké itt fogok szenvedni. :( háááát, körülbelül tizenötödjére sikerült felébrednem valójában. Ziháltan keltem, Adél azt mondta, nekem, hogy a kanapé iszonyú kényelmetlen alvásra, és itt mindig baromságokat álmodik az ember! Nem kívánom senkinek, hogy hasonlót átéljen! Sem nem a fulladás ilyen élményét, se nem azt, hogy képtelen a körből kitörni, és felébredni! A pokol kb. ilyen lehet!
Jó írások! Pláne, hogy mindegyikről eszembe jutott 1-2 régi álom ;)
VálaszTörlés