A lovag

Fogalmam sincs melyik városban játszódik a történet, de éjszaka van, sötét, azonban az élet megy, nyitva vannak az éjjelnappalik, a közvilágítás él. Lámpák, fényreklámok öltöztetik színbe a várost. Fiatalok róják az utcákat, bandázgatnak, bohóckodnak.
A tudomásomra jutott hogy van egy olyan banda aki éjszakánként azzal tölti az idejét hogy bicikliket lop, és azokkal hajt végre halálos, extrém mutatványokat a város életveszélyes részein. Tehát így fogják a cangákat, és nem érdekli őket hogy belehalnak a mutatványba – sőt gyakran előfordul az ilyen, de sokan vannak – de a bringák tuti totál károsak lesznek. Meg is jelent előttem pár ilyen extrém jelenet, volt amelyikbe bele is haltak. Szal ilyen nagyon vad suhanc vandál banda volt az övék, rettegésben tartottál a várost. Azonban azt is hallottam hogy rabságban tartanak egy lányt.
Hát több se kellett nekem, rögtön a küldetésemnek éreztem hogy kiszabadítsam a leányzót, bár fogalmam sem volt ki lehetett Ő. Úgyhogy gondoltam nekivágok az éjszakának, na de ahhoz először pénzt kellett kérnem anyámtól :).
Anyám tartozott nekem 13000 Forinttal, így odamentem hozzá hogy visszakérjem. Nem volt semmi különösebb lakás, falak vagy akármi. A szekrényei, asztala mind kint állt az utcán, mint valami homeless, de nem különösképpen volt meglepő. Jólvan, azt mondja, előkeresi a pénzét. Kotorászott itt ott, kinyitott egy kenyértartót hátha abba van, de abban egy rohadt nagy zacskó fű volt, legalább fél kiló. Abban a pillanatban megjelent az öcsém meg az egyik haverja és így teljesen odavoltak az extázistól hogy úristen mennyi fűű baaaazdmegg! Elkezdték enni, rágcsálni mert nem hittek a szemüknek, ízlelés útján is meg akartak bizonyosodni. Csak néztem őket lenézően, mennyire elborult az elméjük. Kérdezték honnan van, meg minden, anyám meg csak így mondta hogy innen onnan, szomszéd hozta stb stb, mintha nem is vágta volna hogy az drog. Na mind1, kereste tovább a pénzt, meg is találta a mellette lévő szekrénykében, de azt mondta nem tudja odaadni mert fel kell váltani. Eltipegett az 5 méterre levő non-stophoz és felváltotta. El kértem tőle az összes pénzt, adja oda majd én kiveszem belőle. Volt ott mindenféle címletekben, mintha nem is tudom 100000-et váltott volna föl, de sehogy sem tudtam kivenni belőle pont 13000-et. –Nah –mondom -jóvan elég lesz most ennyi- és kivettem egy 9000-es bankjegyet. Mondtam neki a többit majd máskor elkérem. Visszaraktam a többi pénzt a szekrénybe, és megpillantottam egy eldugott 10000-est, aminek a segítségével ki tudtam volna rakni a 13000 Forintot…. de nem szóltam semmit, úgy éreztem anyám direkt átvert. Nem szóltam egy szót se.
A küldetésemre koncentráltam, és ahhoz bizony kellett felszerelés is. Farmerba voltam, bőrzakóm rajtam, fogtam egy kardot rákötöttem a derekamra, és egy palástot, egy köpenyt a vállamra :) ennyi. Így vágtam neki az éjszakának.
Hát elég viccesen nézhettem ki, az emberek nevettek is rajtam mikor megláttak az utcán, de én nem foglalkoztam velük csak mentem előre céltudatosan, nyomoztam. Mentem mentem, de az utca beszűkült, és két hammer parkolt a végén, fiatalok beszélgettek egymással, nekik dőlve. Arra vezetett az utam így kénytelen voltam odamenni, de már láttam hogy a két hammer nagyon közel van egymáshoz, a visszapillantóik már-már összeértek, tudtam nem lesz könnyű átférni ott. Odamentem, franciául elnézést kértem, és átpréseltem magam.
Azzal a lendülettel ahogy kiestem a résen, bukfenceztem egy-kettőt és egy falnak ütköztem. Egy sikátorban találtam magam, a falnak támaszkodva ülök. A sikátorban egy sor bicikli van egymáshoz kötve, szépen tárolva. Megjelenik egy srác – valahogy nem vett rólam tudomást, vagy nem vett észre – fogta az egyik biciklit és pillanatok alatt elkötötte. A vandál banda egyik tagja biztosan, gondoltam magamban, kaptam is az alkalmon, követtem.
Egy elhagyatott gyártelephez értünk. Bement egy ilyen konténerbe, ami be volt rendezve, hát ami így az építkezéseken szokott lenni, irodaként, raktárként használják a konténert. Gondoltam mekkora mázli, megtaláltam a főhadiszállást. Én is bemegyek de nem volt bent senki. A lámpa fényesen világít, elöl is és hátul is bejárat tárva nyitva, öltözőszekrények, előtte padok, egész otthonosan volt berendezve. Aztán berontott a csapat nagy vigadva, örömködve, éppen egy nagy balhéról jöttek vissza, mindenki túl élte, volt nagy nevetés miegymás. Leültek szépen sorba, tudomást sem vettek rólam hogy ott állok középen, csak dumáltak hogy mekkora királyok meg minden. Azonban a főnöksrác észrevett aki legutoljára jött be, és az előtte heverő fekete biciklit fölkapta és azzal együtt próbált a dühtől eltorzult arcával kinyomni a hátsó bejáraton. Már már majdnem kiestem, de erőt vettem magamon, és fél kezemmel támaszkodva, a másik kezemmel meg a bringát tartva, visszanyomtam pikk pakk a sarokba a srácot, bevágtam  a biciklivel együtt a sarokba jóformán, akkora erő volt bennem. A srác kb ott majdnem meghalt. A tagok azon nyomban fölpattantak, háborogtak, nekem estek volna azonnal, ha nem veszem elő tüstént a kardomat. Ahogy elővettem úgy vágtam is vele, hogy rögtön bizonyítsam is élét. A mögöttem álló férfi jobb vállába ejtettem a vágást. Igen egy férfi volt, nem srác, méghozzá egy híres hollywoodi színész (akinek most nem jut eszembe a neve, és sehol sem találom) aki mindig valami gonoszt vagy gengsztert játszik. Nah gondoltam Ő az igazi főnök, csak bábként használja azt az állfőnök srácot akit bevágtam a sarokba. Kardomat a torkához emeltem, és kimentem vele a hátsó bejáraton. Faggattam hogy most akkor ki a főnök, és hol a lány, de ő csak fapofával, higgadtan válaszolt hogy nem tudja. Leemeltem kardom és már elindultam, de megszólított. Elővett egy cigit, rágyújtott majd azt mondta ilyen tipikus gengszteresen:
- Ha most elmész, én megtalállak és megöllek!
Megtorpantam, és le is pörgött előttem a jelenet, hogy még mennyi bajt tud nekem okozni ha életben hagyom. Fogtam is a fickót, és úgy nekivágtam a konténer falához, hogy a cigi is kiesett a szájából.
Kardom élét a torkához szorítottam, és csak nyomtam nyomtam egyre erősebben, már a vér is kifigyelt….

Ha nem ébredek föl, megölöm.