2009. november 11., szerda

Összevisszaság

Kezdődött azzal, hogy elindulok ugye otthonról egy nagyon szép és aranyos kislánnyal, aki az unokahúgom, mint kiderült . Imádnivaló volt és úgy tűnt nagyon jól kijövünk, együtt sétáltunk a városban (Pécs) ,de sajnos számomra nem volt felismerhető. Egy zebrához érve találkoztam lakótársam pasijával neki is bemutattam az imádnivaló kis unokahúgom. De a zebra olyan káoszos volt így hát felkaptam és úgy mentünk át. Úgy éreztem meg kell védenem őt, olyan agresszívnek tűnt mindenki, egyáltalán nem voltak tekintettel a környezetükre, olyan volt mint egy elveszett csorda a sivatagban aki egy oázist kutat fejvesztve. Ezután beértünk egy hatalmas üzletbe ahol az ismerősömmel elváltak útjaink, mi pedig tovább haladtunk az épületben….( itt ennek a résznek vége szakadt)

A következő részben lent vagyunk 6-an egy parkolóba, éppen akkor érkezett meg barátnőm és segítettünk neki felpakolni hozzám az otthonról hozott dolgait, 6-an nem tudtuk 1 körre felhozni, ami furcsa, de tény, hogy ennyire fizikai lehetetlenség megpakolni azt az autót…

Ebben a részben felszolgálóként dolgoztam valami hangulatos kis étteremben, az egyik szárny ( terasz) volt hozzám osztva nem volt túl sok vendég, de csak férfiak voltak és csak barna sört ittak. Egy munkatársammal voltam együtt abban a műszakban, és csak én vettem észre hogy az étterem körül minden egyes épület ( 10-20 m2 alapterületű) sorban leég. Valami pici tárggyal kezdődve (például falióra az a régifajta amiből kismadár ugrik ki és csipog minden órában vagy egy festmény), és senki nem tesz semmit, de nem értem miért mintha fel sem tűnne nekik, miközben békésen sörözgetnek körbe leég minden. De az is furcsa volt, hogy minden egyes épület főfalai megmaradtak épen. Az egyik nagyon közeleső épülethez viszont sikerült végre odarohannom némi vízzel hátha megakadályozhatom a kezdődő tüzet, de valami meggátolt abban, hogy addig eljussak….

Majd egy előadó és egy amerikai stílusú menzának berendezett helyiség keverékében tértem észhez, ahol volt egy ismerősöm ahogy ballra néztem, akivel rögtönk beszélgetni kezdtünk, de nem sokkal rá megjelent a barátnője és abban a pillanatban mintha nem is ismernénk egymást otthagyott, szomorú lettem. De ezt észrevette egy másik barátom és rögtön elkezdett beszélgetni velem, bolondoztunk, rengeteget nevettünk, mindenki minket figyelt,hogy mivan, mi pedig nem foglalkoztunk velük. Majd az „utunkba” került egy valóságban nemrég megismert srác ki rám mosolyodott és azonnal megcsókolt, nem is értettem a dolgot de azért jól esett….

…mintha otthon lennék, de ismeretlen a berendezés, a makettemet pakolom éppen arrébb, újra megjelenik a srác ahogy balra nézek a folyosón. Rámosolyogtam majd folytattam a pakolást, az ágyam sem úgy nézett ki ahogy azt én megszoktam de nem törődtem vele, volt rajta minden, a makettem , testápoló, ceruzák, telefon töltő, 1 nadrág, 1 póló azt hiszem kb. ennyi, és pakolás közben azt éreztem hogy jó a kedvem és nincs okom semmi panaszra….. Majd felébredtem….

4 megjegyzés:

  1. valamit nagyon elrontottál a bejegyzés szerkesztésben!!!!

    VálaszTörlés
  2. Javítottam.
    Ha valami más programban szerkesztitek a szöveget, akkor miután ide beillesztitek, töröljétek a formátumot a radír ikonnal, és nem lesz ilyen gond!

    VálaszTörlés
  3. Jó kis írás, találó címmel ;)
    Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  4. Köszi a segítséget! Mentségemre szóljon hogy "nem értek a lovakhoz"....
    most írtam elösször blogba bármit is...
    de ezentúl majd figyelek ;)

    VálaszTörlés